Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 2. szám - Nagy Lajos: A három éhenkórász (rajzolta Harmos Károly)
pillák mögül rálesett az éhenkórászokra. Mit bámulnak ezek? Miért nem men nek a fenébe? Az éhenkórászok magukról feledkez ve, a rágcsálást abbahagyva, szájtátva bámulták a nagytestű pohost, illetve a sört s annak ivását. Hirtelenében ret tentő szomjúságot éreztek mind a hár man, szinte kórusban. A fele életüket odaadták volna egy korsó sörért. Sőt, a nagytestű pohos egész életét. Dehát hiába, nem ihattak. És nem is ehettek, pedig most már éhesebbek voltak, mint amikor jöttek. A tömzsi feketének s nagytestű pohosnak a tekintete találko zott is. Mit néz ez az ember a gyom romba? — fortyant fel újra a nagy testű pohosban, mikor a korsót letette. De megelégedett egy böffentéssel s a szája széléről csíkos zsebkendővel le törölte a habot. A tömzsi fekete elfor dult s csak úgy magának, maga elé li hegte: — Az anyáád! * A nagytestű pohos visszalejtett az ételekhez. Egy kirántott borjúszefetre esett a választása. — Csak a felét! Vágja ketté... úgy. És fölmérte, hogy a két féldarab kö zül melyik a nagyobb. — Ebből a csalamádéból is! A szerbsalátát nevezte csalamádénak, ami cukros ecetben, vékony szeletekre vagdalva eltett uborka, sárgarépa, pa radicsom, zöldpaprika és hagyma. De tovább kutatott s mielőtt a borjúszelet hez látott volna, másra is kedve ke rekedett:
