Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 2. szám - Nagy Lajos: A három éhenkórász (rajzolta Harmos Károly)
fiatalember, — felelte, s megint gúnyorosan, fürkészve nézett rám. Igaza volt, pirulnom kellett. Aztán egy furcsa mozdulata volt, mintha kézlegyintésével elfújná, elintézné az egészet: ‘ — Különben, me 'vitázzon velük. ,Nem érdemes! Kereskedők, kispolgárok! Azóta többször láttam, kávéházakban, s az rutcán, valahányszor utam !.Pestre vezetett. Az egyik találkozás emléke felejthetetlenül él bennem. Az Andrássy- úti művészkávéházban, a Japánban történt. József Attila ült az asztalunknál. Új verseskötetének, a Medvetáncnak néhány példányát hozta magával. Négy pengőért árulta őket tisztelőinek, barátainak, ismerőseinek, boldog boldogtalanak, akinek akadt néhány felesleges pengője. Nagy Lajos telepedett le mellénk. írói körökben elismert nagy író volt már akkoriban. Maupassantra és Csehovra emlékeztettek a novellái, de hangjuk eredeti volt. Az igazságtalanságban született — törvénytelen gyermek volt — és igazságtalanságban nevelkedett ember lefékezett, gúnyba bicsakló haragjával mondta ki mindig az igazat és kereste az igazságot. Rengeteg megalázás és koplalás volt a múltjában, filléres gondokkal küzdött ez a kitűnő, éleselméjü ember, a!magyar szépprózának ez a merészhangú. eredeti mestere. Attila a könytét dedikálta és beszedte a pengőket. — lEz ia magyar költő sorsa. Maga árulja a könyveit, — jegyezte meg ke serűen Nagy Lajos és a jól ismert gúnyoros fény cikiázott a szemében. — Az író meg ír és nem ítudja. milyen a visszhangja annak, amit csinál... És nem tudja megfizetni az ebédjét, a feketéjét. Elköszönt. Csak a felszabadulás után láttam újra. Akkor már jól tudta, milyen írásainak a visszhangja. Hetvenegy éves volt. amikor végleg elment. Nem tudok szomorkodni a halá lán. A jóért való harcban ott látom őt elül, olyan elevenen, mint az életében. Kedves, gúnyoros tekintetét még ma is érzem magamon. Okos szavát, igazságot szolgáló szívét ott hallom dobogni minden sorában. sült ökör című büffé a Platán-so ron, közel a Fészek-utca sarkához, igen jó hely, kitűnő benne a koszt, sajtjai, gyümölcsei elsőrendűek, a söre pompás. Egészséges gyommá embernek már az maga gyönyörűség, ha átsétál rajta s szétnéz az üvegpolcok tartalmán. De üvegajtaja van a „Sült ökör”-nek s óriásiak az ablakai, csupa üveg az egész portáléja, kívülről, az utcáról is lehet élvezni a Sült ökör-t. Kirakata is van s a kirakatban látható az egész üzem, legalább is annak lényege, kisebbített kiadásban. Ügy szólván az utcára kirak va hevernek itt az időszakonként válta kozó attrakciók: júniusban kis kosarak ban, zöld, nagy leveleken eper és sza móca; ősszel szőlő és dinnye, télen al ma, sőt almák, mert van calvil, szer- csika, ranett és batul; nyár felé piros ra sült libák és barna májak, pirosán sárgás zsírban elterülve; de mindany- nyiszor más gyönyörűségek is, mint szalámirudak, sárgabélű sajtok, sonkák, zöldpaprikahalmok, zsenge kukorica, tengeri halak és narancs. Benn a Sült ökör-ben. az ajtóval szemben ül a pénztáros hölgy, félkö vér, szőke, hámozatlan szépség; jobbra az ajtótól az ennivalók pultja, balra az italok, ott mérik a sört, bort, oranzsá- dot, málnaszörpöt, a szódát és kristály vizet, ott főzik, közel az ablakhoz a virslit, ez a része az üzletnek csupa fehér és bronzfényű fém, csupa üst, rézcsap, színes üvegfogantyú, csillogó üvegpohár és korsó. Egy hűvös, feketén lucskos novembe ri éjszakán három éhenkórász állt meg a Sült ökör előtt. Kiskabátosok, vacogó fogúak, kissé kopottak, kissé rongyo sak, álltak és befelé bámultak. Oda- oda szálló tekintetük nem is érintette a kassza tündérét, a gyümölcsök fölött is csak úgy elsiklott, a füstölt nyelvek hez s a vadászkolbászokhoz maradozón tapadt, de végül is vágyakozva sugá rozta be a virsliket, melyeket egy fe- hérkötényes legény kis vaspálcikával emelt ki a gőzölgő vízből s rakott fe hér porcellántányérokra, reszelt tormát hintve vagy barna mustárt kenve mel léjük. Egymásra is pillantottak a há rom éhenkórászok, igen tanácskoztak, de csak úgy szemmel, mozdulattal, helyhez merevítő habozással. Végül is az egyik odalépett az ajtóhoz, megnyi totta, bement a büffébe, a másik kettő meg kullogott utána. Odabenn, mivel hogy a hideg elől is jöttek, a virsli- EGRI VIKTOR.
