Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1955 / 2. szám - Duba Gyula: Kacagó irodalom - Bábi Tibor: Hej, bitang fajta… - Dénes György: Emlékezem

írta:

Duba

Gyula.

Az irodalmi kritika egyik hatásos és eredményes fajtája az irodalmi torzkép

vagy irodalmi karikatúra. Ez a műfaj nem irodalmi műveket bírál, hanem az

íróikat •veszi célba. Stílusuk, művészi eszközeik, témakörük jellemző vonásainak

torzításával megmutatja egyéniségüket és modorosságukat. Természetes, hogy

ezt az irodalmi karikatúrát csak az értheti meg, aki ismeri a szóbanforgó író

vagy költő munkáit.

Az alábbiakban az „Űj hajtások" című antológia íróinak karikatúrái követ

keznek. Sorba veszem az egyes írókat, költőket, a humor torzító, de kristály-

tiszta szemüvegén keresztül megvizsgálom munkáikat. Hogy ez a szemüveg

mennyire éles és mennyire reális? Erre feleljen az olvasó.

Ej bizony,

a gazdám

piszok ember volt!

A fene egye meg!

Volt idő,

hogy éjjel,

sőt nappal

úgy dolgoztatott,

majd meggebedtem.

Ha hazamentem,

akkor meg

szakállát keféltette.

Halhatatlan írásaim

a disznókkal

megetette...

Zokogva néztem,

hogyan csámcsogják,

és falják

a dögök!

Ám másnapra

verseimtől

valamennyi disznó

megdöglött!

Üvöltött a gazda

és rúgott farba.

hogy röpültem

tízmétert

vagy húszat!

Ki az utcára.

Ott álltam

mint bús fehér ökrön

a sötét estélyiruha,

sajgó fenékkel, egyedül.

Majd visszamentem

keserű, vad haraggal

s úgy vágtam őt orrba,

hogy három kilométert,

sőt talán még többet

csúszott hason a porba.

„így van jól, ahogy van, gazember, aki mást állít!” című kötetéből.

Emlékezem régi, nagy időkre.

Dübörögve másztunk előre,

renqett az ércföld vaspatánk alatt

renyhe, úri világ hörögve megszakadt.

Mikor bíbor fényben vilióztak, szálltak

haragos villámi bosszús proletárnak,

s elhangzottak örök, rettenetes igék:

kapitalistáknak kinyomni a szemét!

Voltunk vulkánból kifortyogó láva,

bősz viharok üvöltése,

szilaj mének nyerítése,

álmatlanok álma.

Voltunk bosszuló tigrisek,

rőt kaftános bús dervisek,

haláltosztók, a mindenit,

szóval, ami csak létezik.

Szikráztunk, mint nemes acél

folyamokban folyt ott a vér.

s megszűnt ám a nagy tivornya

mert belefolyt a vér a borba

melyben, mint moslékon a korpa,

egy úr úszott belefojtva.

No, ez eléq egyelőre,

emlékezem nagyidőkre!

Bdbi Tibor

(Részlet a „Kalandos életgörcsök” című életrajz-sorozatból.)

Hej, bitang fajta ...

Dénes György

Emlékezem ...