Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 2. szám - Milan Jungmann: A cseh irodalom harcban az új életért
visszaemlékezések. Csak Milan Jařis „ők eljönnek" (Oni přijdou) című elbeszélés gyűjteménye, amellyel ez a tehetséges iró először hívta fel magára a figyelmet, jelent a cseh irodalomban tartós értéket. A fasiz mus kezdetének idejét Németországban és az ellene viselt harcot nálunk nagy siker rel rajzolta meg a cseh írők egyik legjobbja, M. Pujmanová, „Játék a tűzzel" című regé nyében, amely folytatása az „Emberek a válaszúton" című nagysikerű háborúelőtti regényének. Az 1945—48-as időszak bonyolult politikai helyzetében a reakció mindenképpen azon volt, hogy az életigazság, a népies jelleg és a realizmus felé haladó irodalom fejlődését megállítsa azzal is, hogy lelkesen importálta a hanyatló nyugati selejtirodalmat. Ebben az időben a haladó szellemű íróknak a szocia lista realizmus elsajátítására irányuló tö rekvéseit jelentősen megnehezítette mind a művészek, mind a kritika elégtelen felké szültsége. A kritika nem tudta az írókat egyértelműen az élet hű megmintázására irányuló törekvéseikben támogatni. Még az sem volt akkor tisztázva, mi a szocialista realizmus lényege, helyes értelmezését el torzították, elködösítették, de a cseh iroda lom valóban pozitív erői mégis hűek marad tak a néphez és nem engedték, hogy az esz menélküli művészet letérítse őket a helyes útról. Ez a kommunista párt helyes kultúr politikájának az érdeme volt, amely a mű vész elé a nép, a szocializmus szolgálatát tűzte ki céluL Az új művek azonban, amelyek művészileg megbirkóztak volna a jelenkor feladataival, lassan és nehezen születtek. Az irodalom további fejlődésére elvi jelentőséggel bír Antonin Zápotocký, „Üj harcosok sorakozó- ja" című könyve és pedig azért, mert va lóban felfedezőként mutatott rá a szocializ mus úttörőinek példájára, mert eleven mű vészi képpel tudta megrajzolni a munkás- mozgalom egész történetét kezdetétől egé szen 1897-ig. Bár a történelemből vett re gényről volt szó, sürgetöleg szólott a jelen kor kérdéseihez, elsősorban azért, mert a komoly politikai téma mintegy felszólította az írókat, hogy ne habozzanak, hanem bát ran vigyék be az irodalomba az új hőst — a munkást. E regény folytatása „A viharos év“ (Bouřlivý rok 1905) és a „Vörös fény Kladnu felett" (Rudá záře nad Kladnem), melyekben Antonín Zápotocký regény for májában írta le a munkásmozgalomban szer zett tapasztalatait egészen az első burzsoá köztársaság kezdetéig. A munkások életéről elsőnek a fiatal Jiři Marek számolt be „Virrad már felettünk" című elbeszéléseiben. Élénken foglalkozik el beszéléseiben a mosti bányászok múltbeli harcainak történetével és új életükkel a fel szabadított hazában. Alena Bernášková „Sza bad az út" (Cesta otevřená) című első re gényének története is Most vidékén játszó dik le. A könyv az olvasót az öntudatos munkások és technikusok kollektívájának a Sztálin-művek háború utáni felújítására irá nyuló erőfeszítésével ismerteti meg. Ez időszak legkomolyabb művészi cse lekedete Václav Řezáč „Sorakozó" (Nástup) című regénye a cseh határvidék háború utá ni betelepítéséből meríti témáját. Řezáč na gyon kifejezően és meggyőzően rajzolta meg alakjait, közülük az első sikerült kommunis ta típus Bagár alakja, aki a cseh lakosság új életét igyekszik ezen a földterületen ne héz körülmények között a letelepedők erő feszítése élén biztosítani. Ebben az igyeke zetében a szovjet katonák önzetlen segítsé gére támaszkodik, akik azokban a viharos időkben a fasiszta németek támadásai ellen a cseh lakosság életét védelmezték. A regény a szovjet hadsereg Csehszlovákiából való tá vozásával végződik és már sejteti az első éles összecsapásokat a hazai reakcióval. Éppen a napokban jelent meg a regény má sodik kötete „Harc“ (Bitva) címen, amely 1947-ben játszódik le és a dolgozók februári győzelmével végződik. 1951- ben adták ki a jőtollú František Kub- ka „Kis elbeszélések Mr. Truman számára" gyűjteményét. Az elbeszélések előzőleg nagy sikert arattak a sajtóban is. A korszerű el beszélések új típusát alkotta meg, mely a nyugati imperialisták háborús mesterkedéseit támadja és az egész világ egyszerű népeinek a békéért folytatott harcát dicsőíti. A szerző nem sokkal ezután újabb elbeszélésgyűjte ményt adott ki, melynek hasonló a témakö re és „Picasso galambja" a címe. A költészet is fokozatosan átélte az élet- hűség és a népivé érés folyamatát. A nagy alkalmat erre J. V. Sztálin születésének 70. éves évfordulója adta, amelynek folyamán megmutatkozott, hogy a költészet komoly^ társadalmi témakörről nem csupán néhány kiválasztotthoz, hanem a legszélesebb olva sótáborhoz is tud szólni. Több szerző jól si került költeménye mellett ekkor jelent meg két jelentős versgyűjtemény is, mellyel az emberiség történelme e nagy alakjának éle tével foglalkoznak. Az egyik Vítězslav Nezval „Sztálin" című versgyűjteménye, melyben a kiváló szerző döntő lépést tett előre a szo cialista realizmus módszerének a költészet ben való alkalmazásában, a másik pedig a fiatal Stanislav Neumann „Dal Sztálinról" című poémája. A két könyv nemcsak a szer zők, hanem az egész cseh költészet sikerét jelenti és igazolja, mily mélyreható változá sokon ment át a cseh költészet az utóbbi években. A költészet felvirágzása néhány idősebb költő versein is észlelhető volt, akik müveik
