Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 2. szám - Jiří Marek: Az anya jogán (ford. Tóth Tibor, rajzolta Szabó Gyula)
ezerszer szebb a verébnél is, nincs nála gyönyörűbb, ha magasan repül, az égig száll, aztán visszaesik és nevetséges puffanással pottyan le mellette. (Ugyanakkor a felnőttek hirdetmé nyek mellett mennek el, amelyek min den szava háború, szenvedés és halál.) Az ő kövér kisujja a könyvben mo toz, átsiklik a betűkkel telinyomtatott oldalakon és megtorpan a tarka szép képeknél: emberek, autók, ostorpattog-* tató kocsisok, gőzös a folyón... Az uj ja sem ujj többé, hanem apró kémény seprő és mászik fölfelé a vashágcsón: egy-kettő, egy-kettő. „Mama, hová jár aludni a kémény seprő? És ki oltja el a csillagokat? És nagyobb-e a nap mint az én tányér- kám?” Minden gyerek szép; a legszebbek akkor, ha elalusznak, kis testük úgy süpped bele az álomba, mint puha pe- helypárnába és mialatt fáradt szemük éppen lecsukódik, szájuk szélén már mosoly játszik, a csonka hintaló. a lab da és a kisveréb már jön is és megül az ágya szélén, életre kél, mert e világ szépsége sohasem ér véget Miért beszélek ilyen hosszan mind erről? Azért, mert láttam a gyermeke met a halálba menmi! Rémült gyer mekszemmel ment, mereven felülemel kedve mindenen, ami körülötte volt, más gyerekek kezét fogta és mentek sorban mindnyájan, a halálba mentek, és olyan kicsik, olyan gyengék, olyan tehetetlenek voltak. Az én kisfiam... Nem, nem sírok, ne féljen, csak elszorult a torkom, a siránkozás már messze van tőlem, csak a rémület maradt meg, de a rémület nek nincs könnye. Ezt is híven és pontosan kell meg írnia. Szemfárasztó kopár vidék volt, magános út szaladt a sínek mentén, rajta összeszáradt sár. Ebben a sárban gyereklábak cuppogtak, fölöttük pisz kosszürke égbolt és köröskörül semmi sem mozdult, levél se rezzent, olyan szörnyű mindez, szégyenében a szél is megdermed és a fák állnak mozdulatla nul, ha • gyökerük nem kötné őket a földhöz, biztosan elszöknének e borza lom elől. A táj dermedten hallgat, ré mülten és megbabonázottan. lélegzetét visszafojtva. Csak a gyerekek menetel nek, kis gyerekek, akik már nagyon is sok rémséget láttak. Mennek csendesen,