Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 12. szám - Veres János: "Fekete felhőből esik az eső"
Dráva vize, Dráva vize, száradj ki, sok édesanyának könnyét csaltad ki. A Csák-testvérek közül négy huszár volt. csak egy szolgált a gyalogosoknál. Pali bácsi ifjúkorára gondol. Egymás után jutnak eszébe a dalok. Pásztornóták, be- tyárnőták, rabnőták. Elment Simon disznót lopni, de nem tudott gondolkodni, elment, elment halálára, Vasas Jani tanyájára. ftá-ránéz a feleségére, hogy jól mond ja -e? Kincs Simonnak sirat ója, Cifra szilre, koporsója, fényes balta a fejfája ... Manga nyájam nem akar itt legelni, rézpergőjét keservesen csörgeti, idegen szagot érez a határban, hátranézek: két zsandár jön utánam. — Tudja-e, mi az a pergő ? — kérdezi. — Annak a disznónak a nyakán vót, amelyik a legszebben ment a vágásba. Utána ment a többi... Két zsandárnak úgy sincs olyan hatalma, hogy engem a nyájamnál megvasalna. Én a nyájamat addig itt nem hagyom, míg a babámat a szélén nem látom. — Itt van ni! — mutat Klári nénire. — Ki, te? — A babám! — Nevet és megveregeti a felesége hátát. Göböly nyájam a Cseresen, magam sétálok a bércen fekete szemű galambom jajszóval keres a csapon. Arany-versek hangulata szállja meg a szo bát. Az öreg térdén nyugtatja két eres ke zét. Bajsza alól új dal indul útnak. Geszte Jóska bodor paripán sétál, a pusztába minden kocsmába megáit. Kocsmárosné, egy icce bort megiszom, még az éjjel Nyírbátorba aluszom. Kis pejlovam ne siessél, csak egyél, még az éjjel Nyírbátorba elvigyél. Ott aluszom babám vetett ágyába, bort iszom még itten kilenc -órára. — Nekem is vót fényes baltám, — veti rám a tekintetét. Elvitték a kiállításra. Szilvafából volt a nyele, sárgarézzel volt kicifrázva. A neve is bele volt vésve. A baltát az első háború alatt ellopták tőle. Meghallotta, hogy Pet- róczi lopta el, a szomszéd faluból. Azt mondta neki: „Add vissza a baltámat, Pet- róczi, amíg szépen mondom!" Vissza is adta Petróczi, mert félt a Csák-fiúktól, Nagy ve rekedők hírében álltak. Nem akármelyik kovács tudott fényes bal tát készíteni. A Csák bácsiét egy Seres ne vezetű kovács vállalta s meg is csinálta a megrendelő által kivágott papírminta alap ján. Nincs már meg a balta. A kürtöt meg az ostort is odaajándékozta az ismerős kon dásoknak, amikor nyugdíjba ment. Az ólmos bot talán rriég megvan valahol a padláson. De meg ne feledkezzünk a nótákról! Esik eső szép csendesen, sír Simonná keservesen. *»' sírhat is ő keservesen, oda Simon örökösen. Betyárnóta következik: Csák Pál feleségével Ajtó nyílik és zárul. Egyik menyük ér kezett meg. Nem zavarja az öreget, leül a fásládára és figyel. A lányunoka is belép. Az ajtófélfához támaszkodik, bamafürtös feje előrebillen. Lassan mindnyájunk arca kipirosodik. Odakint zúg, fütyül a szél. „Hol a boldogság mostanában? Barátságos, meleg szobában". Az öreg pásztornótára gyújt. Meg-meg - döccen a hangja, mint a szekér a gödrös úton.