Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1955 / 12. szám - Veres János: "Fekete felhőből esik az eső"

Dráva vize, Dráva vize, száradj ki,

sok édesanyának könnyét csaltad ki.

A Csák-testvérek közül négy huszár volt.

csak egy szolgált a gyalogosoknál.

Pali bácsi ifjúkorára gondol. Egymás után

jutnak eszébe a dalok. Pásztornóták, be-

tyárnőták, rabnőták.

Elment Simon disznót lopni,

de nem tudott gondolkodni,

elment, elment halálára,

Vasas Jani tanyájára.

ftá-ránéz a feleségére, hogy jól mond

ja -e?

Kincs Simonnak sirat ója,

Cifra szilre, koporsója,

fényes balta a fejfája ...

Manga nyájam nem akar itt legelni,

rézpergőjét keservesen csörgeti,

idegen szagot érez a határban,

hátranézek: két zsandár jön utánam.

— Tudja-e, mi az a pergő ? — kérdezi. —

Annak a disznónak a nyakán vót, amelyik

a legszebben ment a vágásba. Utána ment a

többi...

Két zsandárnak úgy sincs olyan hatalma,

hogy engem a nyájamnál megvasalna.

Én a nyájamat addig itt nem hagyom,

míg a babámat a szélén nem látom.

— Itt van ni! — mutat Klári nénire.

— Ki, te?

— A babám! — Nevet és megveregeti a

felesége hátát.

Göböly nyájam a Cseresen,

magam sétálok a bércen

fekete szemű galambom

jajszóval keres a csapon.

Arany-versek hangulata szállja meg a szo

bát. Az öreg térdén nyugtatja két eres ke

zét. Bajsza alól új dal indul útnak.

Geszte Jóska bodor paripán sétál,

a pusztába minden kocsmába megáit.

Kocsmárosné, egy icce bort megiszom,

még az éjjel Nyírbátorba aluszom.

Kis pejlovam ne siessél, csak egyél,

még az éjjel Nyírbátorba elvigyél.

Ott aluszom babám vetett ágyába,

bort iszom még itten kilenc -órára.

— Nekem is vót fényes baltám, — veti

rám a tekintetét.

Elvitték a kiállításra. Szilvafából volt a

nyele, sárgarézzel volt kicifrázva. A neve is

bele volt vésve. A baltát az első háború

alatt ellopták tőle. Meghallotta, hogy Pet-

róczi lopta el, a szomszéd faluból. Azt

mondta neki: „Add vissza a baltámat, Pet-

róczi, amíg szépen mondom!" Vissza is adta

Petróczi, mert félt a Csák-fiúktól, Nagy ve

rekedők hírében álltak.

Nem akármelyik kovács tudott fényes bal

tát készíteni. A Csák bácsiét egy Seres ne

vezetű kovács vállalta s meg is csinálta a

megrendelő által kivágott papírminta alap

ján.

Nincs már meg a balta. A kürtöt meg

az ostort is odaajándékozta az ismerős kon

dásoknak, amikor nyugdíjba ment. Az ólmos

bot talán rriég megvan valahol a padláson.

De meg ne feledkezzünk a nótákról!

Esik eső szép csendesen,

sír Simonná keservesen. *»'

sírhat is ő keservesen,

oda Simon örökösen.

Betyárnóta következik:

Csák Pál feleségével

Ajtó nyílik és zárul. Egyik menyük ér

kezett meg. Nem zavarja az öreget, leül

a fásládára és figyel. A lányunoka is belép.

Az ajtófélfához támaszkodik, bamafürtös

feje előrebillen. Lassan mindnyájunk arca

kipirosodik. Odakint zúg, fütyül a szél. „Hol

a boldogság mostanában? Barátságos, meleg

szobában".

Az öreg pásztornótára gyújt. Meg-meg -

döccen a hangja, mint a szekér a gödrös

úton.