Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 12. szám - Veres János: "Fekete felhőből esik az eső"
— Azzal bizony együtt, — bólint, mikor megmondom neki pár éve elhalt dédapám hevét. Beszélgetünk a régiekről, a rokonság ról. Kiderül, hogy rólam is hallott. No, nem friost. Röviddel a születésem után. Bámulom szellemi frisseségét, jó emléke zótehetsé - feétv Húszéves korában, 1887-ben vonult be a hatodik huszárezredhez, Nagykik indára. Ké sőbb a Moson melletti Nezsiderbe került. Kopott katonaláda mélyéről kerül elő régi katonakönyve. A 'könyv fedelének világosibar na vásznát megrágta a moly. Lapjai sárgák, mint a pipás ember fogai. „Militár-Pass“ — ez áll az első oldalon. Alatta az öreg ne ve és rangja: Corporal Paul Csák. Mint káp lár szerelt le a harmadik év végén. Megmu tatja végeilboGsátő levelét. 1909-ben küld ték el neki Jolsváröl. A szakadozott papírlap cérnával van összeöltögetve. Körül rajzok, lent pecsét látható. A peoséten az osztrák sas terpeszti szárnyait. — Vót egy bitang őrmesterünk, — me séli, — a katonák orrába dugta a nádvesz- szöt. Az ágy felett színes kép függ, ágaskodó ló van rajta, a lovon kékkabátos, pirosnad- rágos huszár ül. — Oiyan vótam én valaha ... Kedves öregapám! Akkor még fekete volt a haja, mint a szurok, bajsza mint a holló szárnya. Termete egyenes, mint a fenyők az erdőben. Szeme égett mint a rőzsetúz az éjjeli szálláson. Hej, miért is vénül meg az ember? De a szíve ma is a régi. Rózsák gyúl- riak az arcán, ahogy emlékezik. Mikor három év múlva visszament Királyi ba, megismerte a kutyája. — Mikor meghallotta a szavam, hozzám szaladt. Csóválta a farkát. Kilencvenháromban megháZasodott és Len kére költözött, a maga kenyerére. Lenkéről került Eszkárosra, a Dapsi urasághoz. Esz- károsnak hívták Szkárost akkoriban. Később iSajógömörre ment, angol malacok mellé. Ott nem sokáig bírta. Nem szereti az angol disznót. — Veresbőrű disznó az, — legyint a ke zével. — Meztelen disznó. A húsa se olyan, mint a mangáé. Nem udta meg..zo'-.ni. Félév múlva to vábbáll!. Onnan jött ide, Csoltóra Azóta itt lakik. Ezt a házat nem régen építette a veje, aki most éjjek őr. A másik szobában az la kik a feleségével és a ’eáryával. Pali bársi és hetvenkét éves felesége nyugdíjat kap nak. Külön, mind a ketten. Nyílik az ajtó, hazajött Klári néni. Hetven két éves? ötvenkettőnek nézném. Barna arc bőre alig ráncos. Mozdulata fürge, szemében fiatalos fények mozognak. Szép lehetett fiatal korában! Leül a zsámolyra a kályha mellé. Olykor ő is közbeszól. Kettejük szavaiból bontogatom múltjukat, mint dióbelet a héjá ból. Áz fe'ső háború előtt gyász érte Csák apót; Meghalt az első felesége. Egyedül éldegélt, búsan járta áz erdőket. Nyaranta éjszakára iá kirit maradt á kondávai, ha esett, ha fújt. Áz egész határ volt a kalyibája, ahriak meny- nyezete a magas ég. Volt úgy, hogy álívá szenderedett el, állát ólmos botjára támaszt va. Szűréről vastagon csörgött le a víz, amit a komor fellegek sírtak. A szűr soha sem ázott át. Hány estén nézett a tűzbe élete párjára gondolva? Miközben a fák kö zött baglyok huhogtak s a nyári égen pis lákoltak a csillagok. Révész Imrének van egy képe, „Tábortűz a pusztán“. A tűz körül ülő pásztorok között van egy erős, fekete em ber. Ilyen lehetett Csák Pali bácsi! Egyszer azután így szólt hozzá a bátyja, a legidösebbik Csák-fiú: — Megházasodhatnál, öcsém. Elvehetned a Csordás Pesta bácsi jányát. Csordás Istvánról csak annyit tudott, hogy pásztorember völt s kicsiny korában gyakran ringatta őt a térdén. A lányát sohase látta. Mégis felkerekedett s elment Uzapanyitra, hogy megkeresse a leányt. Mert az akkor már ott élt, meghalt az anyja s odament szolgálni. Megszerették egymást. — Lakodalom nem vöt, csak esküvés, — mondja. Tekintettel arra, 'hogy másodszor házaso dott. Felvette Csák Pál a feketesujtásos bar na lajbit, a cipcer posztóból varrt zsinóros szilvakék kabátot, a sötétszürke nadrágot meg a keményszárú fényes csizmát s elin dult, hogy Csordás Klárinak hűséget esküd jön. Ma is ott lapul az ünneplő ruha a szekrény fiókjában. Klári néninek csak a fe kete selyemlüszter szoknyája meg a selyem mel átszőt kockás kendője maradt meg a régi időikből. Öt gyermeket szült később az új asszony Pali bácsinak. A két fiúból bányász lett, a három lány meg férjhez ment egymás után. Tizenkét unoka, két dédunoka szüle tett azóta. Mikor az öccse katona volt, híre jött, hogy a Dráva hídja leszakadt, a vonat a vízbe zuhant és huszonhét huszár veszett a folyó ba. Úgy mondták, hogy az öccse is közöttük volt. Nagy volt az öröm, mikor megjött az öcskös, aki egy másik vonaton utazott. A szerencsétlenül járt huszárokról nótát is csi náltak. .Dráva partján megy a gőzös felfelé, viszi a sok szabadságost Pest felé. Kit nem talált Boszniába a golyó, eltemette a sebes Dráva folyó.
