Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 12. szám - Mács József: Nagyapám igazsága (rajzolta Lőrincz Gyula)
Lőrincz Gyula rajza) Nagyapám igazsága Tegnap megállás nélkül havazott. Éjszaka az utat is befűtta a hő. A kis lapuló viskók tetején mint megannyi vastag nyomtató fe szült a hóréteg. Ilyenkor télidőben hósep-í réssel — meg ha az éjszaka kemény volt — kútban, vályúban a jég megvágásával kezdődik a reggel. Ropogás, recsegés, fej szék puffanása, seprők suhogása hallatszik innen is, onnan - is, ahol csak élet, tűzhely van. Megemberelem magam én is és a nagy anyám kötényét magam elé fogva seprem az udvart. Vacog a fogam, gémberedik az ujjam, szinte ráfagy a seprő nyelére, mé gis csinálom, mert apám felnőtt emberként kezek Tegnap este anyám, nagyanyám tár saságában azt mondta: — Többet bírsz te, mint én. Már az ud vart is kisepemé benned az akarat. Hiszen az asztalt feléred már! Az igaz, hogy az asztalon egykönnyen gu- rigázni tudom a szemem. De hogy apám nál többet bírnék, ebben erősen kételkedem. A lisztes, vagy a cukros zsákot félkézzel szorítja a derekához, én meg mozdítani sem tudom. Mindenesetre az elismerés egész éj-* szaka harangozik bennem. Alig virrad még és én már hósapkában, jó melegen öltözve állok apám elébe, hogy mennék és kiseper ném az udvart. Azt mondja meg tehát, hol kezdjem. Apám álmosan ül fel az ágyon és barackot nyom a fejemre. — A közepén ne kezdd. A pitvartól indulj, akkor nem tévedsz el. És én a pitvartól elsepertem a havat. Már csak a kapuig kell mennem és elkészültem a feladattal. A seprő nagy, lompos, mint a mókus farka és ha nekieresztem a hónak, akárcsak a kaszás ember, lépegethetek utá na. Jó früstökre végzek a sepréssel és ke zembe huhukolva betérek a konyhába. Anyám piritóskenyeret forgat a tűzhelyen és cukrot 6zór a párolgó teába. Leülök az asz- írta: Mács József
