Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 12. szám - Balogh Edgár: Fábry Zoltán, az emberi méltóság szószólója
ma. A tételt Fábry Zoltán Heinrich Maim vá laszleveléből idézi: az irodalom — fe leli Heinrich Maim a stcszi vasasoknak — tétovázás nélkül sétál át a munkásság tábo rába, mert ott az emberséget megbecsülik, s a kultúrát megvédik“. Fábry Zoltán alapelve, gondolati kategó riáinak gyűjtőfogalma, az emberség, a hu manizmus. A legtisztább mértéket erre sa ját vallomása szerint á forradalmi demok rácia múlt századbeli orosz magyjaitól kap ta; Belimzkijtől és Hercentől, aikiket a huma nizmus úttörőinek nevez. Rájuk támaszkodva Mondja ki: „Minden igaz író lényegében hu manista: az emberi méltóság szószólója, ő a vox humana: az emberhez méltó szó, az em berért kiáltó ige, — a gondolat igaza és funkciója. És ha ez a szó, ez az ige, ez a sze rep, amely fényét, ízét és varázsát az igaz ságtól kapja, nem lehet hazugság, akkor legfőbb valóság. Ezért realista végeredmény ben minden igaz író“. Ezt a humanista té telt Fábry Zoltán a Goethe emlegette három ezer év kulturális Örökségének állandó igé zetében és elkötelezettségében igazolja, egé szen a mai nagy összegezésig, Gorkij és Makarenko szocialista humanizmusáig és rea lista művészetéig. Cikázó kapcsolásokban mé ri fel Fábry Zoltán a múlt szellemi alko tóit, mindmáigható humanista jelentőségüket; Bach zenéjének humánumát a Máté-pas- sióról himnikus elragadtatással megemlékező Kari Liebknecht proletár vértanúságán szem lélteti. Rabelais korgúnyoló óriásait, Gar- gantuát, a Nagyfalót és Pantagruelt, a Min- digsžomjast, Hašek mulatságos cseh figurá jáig, a Habsburg hatalom végvonaglását ne vetségessé tevő Svejkig követi nyomon. Zo la megértésében Ady Endrét lapozza fel. Külön kell megemlékeznünk a cseh és szlo vák írók fejezetéről. Már a jelige felfigyeltet, egy Húsz János idézet: „Keresd az igazat, hallgasd meg az igazat, tanuld az igazat, szeresd az igazat, mondd az igazat, őrizd az igazat mindhalálig“. Közelről látjuk az egy oldalúan csak Nyugatra tárulkozó, polgári demokrata Karel Csapeket, aki a nagy csa lódás, Csehszlovákia müncheni feladása és a nyugati segítség elmaradása idején a mi- Ütáns humanizmus antifasiszta jelszavát ad ja ki. Csapek utolsó üdvözletei megint csak Prágától Nyugatra szólnak. Fábry Zoltán azonban büszkén közli: „És mégis a duna- táji magyar szellem erdélyi folyóiratában, a Korunkban, épp az utolsó Üdvözletekkel kap csolatban erősítette és tudatosította a bar barizmus elleni közösséget“. (A Korunk ugyanis fejjegyzeteiben közölte az Üdvöz letek fordítójának, Anton Strakának kísérő levelét, amelyben megirja, hogy Kassán ma gyar soviniszták összetörték az atyja emlé kének szentelt szlovák emléktáblát. A szer kesztőség hozzáfűzi: a jő magyar szel lemiség, s a Korunk olvasóinak sajnálkozását tolmácsoljuk a türelmetlenség e barbár cse lekedete fölött“) Üjraismerkedünk az 1936-os Korunkban már egyszer Fábry Zoltán értel mezésében bemutatott Peter Jilemnickývel, a sízlovák falu valóságát reálisan ábrázoló íróval, s már a tanulmány címe elárulja az átfogó nemzetközi szemléletet a közös haza- fiságban. A cím: „Mikszáthtól— Jilemnickýig“. Legjelentősebb azonban, s egyben megrendí tő is a Julius Pučík halhatatlanságéit zengő írás. Fábry Zoltán harcos humanizmusa itt csap fel a legforróbban. Az emberséges élet tudatos gátlójával, a szeretetnélküli, totális háborút valló fasizmussal szemben Julius Fu čík, a cseh nemzeti ellenállás kommunista vértanúja, a humanizmus erkölcsi felelős ségét példázza. ,*Aki többször olvassa el Fu čík naplóját — írja Fábry Zoltári , áz.., egyre erősbödő zöngést hall és ez a motívum: a szeretet. A végcél: a szeretetteljes, gyűlö letmentes, békés, örömteli emberélet“. Fábry Zoltán írása mesteri módon jeleníti elénk Fučíkot, úgy, ahogyan a pozsonyi Sarló gyű lésén a szlovákiai magyar ifjúságot szólítja közös harcba a szabadságért, ahogyan lán goló hazafiságában a husziták hagyományait, idézi szenvedő népe elé, s ahogyan hitlerista vérbírái előtt helytáll. Ez a hős antifasizmus nem a múlté. Fe szítőereje, a humánum, a dolgozók ember sége, ma a Béke-Világ tanács zászlaja alatt küzd a fasizmus szemérmetlen utódai, a hi degháborús és atombombás űszítók ellen, a színes népek imperialista gyilkosai ellen, az emberi szolidaritás megtagadói ellen. Fábry Zoltán figyelmeztet: „Amerika a költő ki kapcsolásával pontosan ért el az atombom ba robbanó életformájához, a hirogénbomha barbár dicséretéhez“. A költő, akit az ame rikai dollárimperializmus életformája megta gad: Emerson, Amerika másfél századdal ezelőtt élt legnagyobb írója. A béke hívei nemrég ünnepelték az egész világon, Fábry Zoltán az emberi méltóság következetes pré dikátorának tartja. A gondolat igazáról szóló könyvet egy jegyzet zárja: az író bejelenti, hogy köny vét két másik fogja követni „A béke igaza“ és „Ady igaza“ címen. Az emberség hang jának szlovákiai magyar trilógiája készül. Be tegágyon. Fábry Zoltán 1955 júliusában írt levele Kolozsvárra az újtátrafüredi tüdősza natóriumból kelt. „A magyar írás egyik leg- yisszhangtalanabb jelensége vagyok..— panaszolja levelében, ez egyszer azonban nincs igaza. Számontartják írók és dolgozók mindenütt, ahol a békeharcos humánumnak súlya van. (Megjelent a kolozsvári Ütünk, 1955. október 28-i számában).
