Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 12. szám - Balogh Edgár: Fábry Zoltán, az emberi méltóság szószólója
igazát ismeri fel, s amikor ezt alkotásaiban visszatükrözi, megszületik a nép igazának magasabbrendű kifejezése, a Kultúra. így válik a gondolkodás Fábry Zoltán fogalom tárában erkölcsi elkötelezettséggé, hogy a kultúra védelmével és terjesztésével előse gítsük a dolgozó tömegek öntudatra ébre dését és feltörekvését. „Ahol a gondolat iga zat mond, ott erkölcsi tényező lesz, mara dandó társadalomformáló erő“ — hirdeti a bevezető írás, megadva minden kulturális al kotás értékmérőjét is. A fasizmussal szemben Fábry Zoltán év ezredes szellemi örökség védelmére moz gósított, s ezt teszi ma is a háborús úszí- tókkal szemben, amikor a Béke-Világtanács felhívására egy-egy nagy író és gondolkodó alkotásait közvetíti olvasóinak. Ma, a szo cializmust építő népi demokráciában - azon ban belső feladatot is vállal: a haladó hagyo mányok ébrentartását a hazafiasság megrög zítése, megerősítése érdekében. Ezért csap le belső hibákra, ezért bírál élesen, vala hányszor hagyománytipró türelmetlenséggel, proletkultos ultraradikalizmussal találkozik. Aki egy életen át küzdött az „öklös hecc- nacionalizmus“ és a „könyvégető barbariz mus“ ellen, nem torpan meg akkor sem, amikor az ellenség álarcban jelentkezik. Kis eset, valaki vakbuzgóságból hibául rója fel egy csallóközi falu színjátszóinak, hogy Kis faludy „kispolgári* színmüvét, a Kérőket adták elő. Fábry Zoltán nem késik a válasz- szal, s egész tanulmányban fejti ki: „Kis faludy Károly, a jogtipró zisamokság ostoro- zója, elnyomottak szószólója, a magyar nyelv védő palJérozója, a színjátszás megalapító ja, az első magyar szociális dráma alkotója, a népi demokrácia mai korában nem leki csinylést, nem megrovást érdemel, de meg becsülést, kegyeletes tiszteletet, az úttörő nek kijáró köszönetét! Diósförgepatonyé az érdem, hogy ez napjainkban és tájainkon megtörtént...“ Himnuszként zeng mindaz, amit Fábry Zoltán a hagyományok feltá masztására Balassa Bálint újító igéiről, Rá kóczi Pro Libertate-járói, Kazinczy börtön tanulságairól, a meg nem alkuvó Petőfiről, az embertelenségben ember Adyról mond, és így tovább ragyogó történelmi ívelésben. Kü lön még ércesebben szólítja Szlovákia ma gyar szellemi hagyományait, saját földjé nek törzsököseit: Berzeviczky Gergelyt, Fáy Andrást, Jőkait, aki szabadságot mert mon dani a hó alatt, Mikszáth Kálmánt, a palóc- furfangú lelepiezőt, és Madách Imrét, a sztregovai sír halottját, aki az emberi tra gédia méiy értelmével üzen küzdést és bí zást. Végül a kérdés: „Ki tudná, ki merné ezeket ma elhanyagolni?“ Ha a magyar hagyományról van is sizó, ez Fábry Zoltán értelmezésében sohasem válik zárt öncélúsággá. Nemzeti .íróink elődeik, saját koruk és utódaik társadalmának örökké folyamatos, meg-megújuló humánumával je lentkeznek nála, nemzetközi távlatok között egyetemességben. Apáczai Cseri Jánosról be szél, s a téma az előd Descartes, a kortárs Komensky s az utód József Attila vagy a francia marxista Paul Nizzán szellemének fénynyalábjai között ragyog fel. Vagy for dítva: Goethe rpéreteit és nagyságát meré szen végigfutott Goethe-Petőfi párhuzamban adja meg, egy bámulatos összeegyeztethetet len ség ben villantva fel a szellem sokféle megnyilatkozását, de egyetlen mértékét. Egyik legszebb tanulmánya József Attila szlo vákiai emlékéről szól. A költő ugyan nem járt Szlovákiában, de „a 'kosúti zsellér és a pozso nyi gumongyári munkás dalait zümmögte, a prágai magyar diák szépszó-mértékét ta nulta, ő maga illegális verseit lapjainknak küldte és e tájak szláv költőinek hangját ízlelgette, fordította**. íme, a nagy magyar proletárköltő emléke már kapcsolódik Szlo vákiához* Fábry Zoltán elindul a nyomon, fe jezetek nyílnak, s József Attila Csehszlová kiában is hazafiás hagyomány. A Fábry Zol tán szerkesztésében Szlovákiában megjelent Az Üt. ez a harcos, kommunista kultúr- folyóirat, nemcsak, hogy 1931 óta számon- tartotta és ismertette Józtsef Attila Magyar- országon üldözött versköteteit, de nem egy szer eredetiben is közölte írásait, melyek az ellenforradalmi Horthy-rendszerben nem láthattak napvilágot. Szaporodnak az emlé kek. József Attila egy Szlovákiába küldött levelében Rákosi Mátyással való kapcsolatra hivatkozva visszautasítja egynémely tehet ségtelen ultrabaloldali vádjait. Egy adat An ion Straka budapesti csehszlovák sajtó attasé elkésett tervéről szól: a stószi feny vesek közé akarta elhozni a kimerült ideg zetű költőt 1937 őszén. „Közös szlovák és magyar aggodalom kereste a gyógyírt.. .** olvassuk, s természetesnek vesszük József Attila mai stószi siratóját: „A megbékélés követeként éljen és dúdoljon köztünk, cse hek, szlovákok és magyarok között.. Stósz! Egy cikk Heinrich Manóról, az anti fasiszta német íróról, érdekes dokumentu mot közöl. A Szudétaföld henleinista-hitle- risttái visszautasították a nagy emigráns ho nossági kérvényét, mire az a kis német fahi a Kárpátokban, Stósz jelentkezett élén kom munista bírójával, a magyar író Fábry Zol tánnal, hogy csehszlovák illetőséget biztosít son az üldözött német antifasisztának. „Hein rich Martnak — írja az idézett levél — tud nia kell, hogy mit jelent ez a szó: szolidari tás, ha ezt munkások egy üldözött érdeké ben kimondják. Mi, Stósz község képviselő- testületi tagjai, ilyen munkások vagyunk.. .** Tortáit 1935-ben. Magyar hagyomány? Cseh szlovák hagyomány? Német hagyomány? Kö zös. A nemzetközi munkásosztály humárvu-
