Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 11. szám - L. Szamoljov-Virin: Goncsarov őrnagy (ford. Fendt Pál)
gombot mm írta: L. Számoljov-Virin (G. Balsov rajzai az Ogonyokból). A BELÜLRŐL ZÁRT AJTÖ Minden arra vallott, hogy a nyomozás gyorsan befejeződik. Ámde újabb dráma, újabb rejtély gördült útjába. Goncsarov, amikor visszatért a legköze lebbi őrállomásról, ahol telefonálni volt, azt javasolta Drozdovnak, vonja be az őrszeme ket. — Már megtörtént! — válaszolta Drozdov. ■— Szóljon Kovalenko asszonynak, menjen Oda Fagumovához, nyugtassa meg őt és óva tosan folytassa kihallgatását. Mikor Drozdov kiment, Goncsarov hátra dőlt a székében, fáradtan nyújtózkodott, de aztán fürgén felállt, megtörölgette fejét és homlokát, végigsimította haját s mintha ez zel lerázta volna ernyedtségét, a két ablak között függő nagy tükör elé állt, megfésül- ködött, cigarettát vett elő s engem is meg kínált. — Sokat dohányzik, őrnagy elvtárs. Meg árthat! — jegyeztem meg. — Árt bizony! — hagyta helyben Goncsa rov s mélyet Szippantott. Tisztában voltam vele, hogy Goncsarov gondolatai másutt kalandoznak, de mégsem állhattam meg, hogy meg ne kérdezzem: — Fedor Georgievics, mondja kérem, gyil kosság vagy öngyilkosság történt? Goncsarov lassan eregette ki a lenyelt füs töt és nagy gondossággal igyekezett lefújni a- plüssterítőn megtelepedett porszemeket. — Nem állíthatok semmi bizonyosat a helyszíni szemle befejezése és a bírósági orvosszakértő nyilatkozata előtt... Mind amellett úgy vélem, hogy gyilkosságról van szó. Nemsokára pontosan megtudjuk. — Föl állt és elébe ment az éppen belépő orvos nak, aki Drozdov és több milíciahivatalnok kíséretében megérkezett. Rendőrkutyát, fény képezőgépeket és reflektorokat hoztak ma gukkal. Elől két komoly arcú, idősebb szakértő lépkedett halkan, egy védőzubbonyos férfi, meg egy magas termetű, fekete szemű ma gas nő. Goncsarov vázolta a teendőket, javaslatait helybenhagyták, s nyomban meg is indultak Marcsevszkája szobájába. Fölgyultak a ref lektorok, megindult a helyszíni szemle és a fényképezés. Nemsokára az ügyész is megérkezett, ala csony termetű, erősen kopaszodó zömök fér fi, barna bírósági egyenruhában. Mintegy harminc percet töltött Marcsevszkája szobá jában, aztán kijött a folyosóra és a milíciá- hoz tartozónak tartva engem, megkért, szó lítsam be a háziasszonyt. A konyhába men tem, ahol Kovalenko asszony vallatta az öregasszonyt és tolmácsoltam az ügyész kí vánságát. Amikor Fagumova megjelent, az ügyész felállt, székkel kínálta meg s meg várva, míg leül, maga is visszaült a karos- székbe szemben vele. Az öregasszony nyo mában belépő Kovalenko asszony átnyújtot ta a már megkezdett jegyzőkönyvet. Az ügyész megköszönte, Kovalenko asszonyt ma ga mellé ültette, átfutotta a jegyzőkönyvet, s azzal a kéréssel fordult Fagumovához, mióta lakik nála az albérlő és mit tud az életéről? Fagurnova beszélni kezdett, emlékeiben gyakran elkalandozott, sóhajtozott, siránko zott. Az ügyész türelmesen hallgatta. — Körülbelül két hónap előtt jelent meg ez a Vágyik — mesélte Fagumova — Va- gyim Alekszandrovics Gracsev. Bár csak so se láttam volna ... — Miért? — kérdezte az ügyész. — Isten tudja! Kellemetlen ember. Vala mi étteremben ismerkedtek össze. Hogy mi vel csavarhatta el a fejét, nem is tudom. Csöndesen, békességben éldegéltünk, de az utóbbi időben Valjusa gyakran befutott hoz zám, sírdogált, sóhajtozott, éreztem, hogy nyomja valami a lelkét, és nem tudja ki önteni szívét. „Valja, — mondom, mi nyom ja a szívedet?" De ő csak a kezével legyin tett, könnyekben tört ki. .Félek tőle, Szasa néni, sose hittem, sose gondoltam volna, hogy így összegabalyodjon az életem".... Bizony magam is láttam, milyen féltékeny és goromba volt hozzá, sokszor megbotrán koztatott ... — És hol lakik? Hol dolgozik? — Nem tudom.. Valja sosem említette. Alig hegy érdeklődni kezdtem iránta, ránc- baborult homloka, ajka megremegett, elsá padt, legyintett egyet és szobájába szaladt- — Milyen anyagi viszonyok közt élt Mar csevszkája? — Pénz dolgában gondolja? — Az öreg asszony megtörtén bólogatott. — Azelőtt, amíg meg nem jelent a férfi, gondtalanul éldegélt. De azóta gyakran panaszkodott... — Mit gondol, hány éves lehet Gracsev? — Negyven körül. — Mit gondol, van valami szakképzettsé ge? »
