Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 11. szám - L. Szamoljov-Virin: Goncsarov őrnagy (ford. Fendt Pál)
— Valja azt mondta, hogy ügyes sofőr. — Milyen a külseje? — Olyan magas, megtermett. Barna. Csú nya. Nekem nem tetszik. — És milyen ruhát visel? — Egyszerűt. Szürke zakót... Inget, nyak kendőt ... Kóvalerako asszony fölállt és engedélyt kért, hogy a bejelentő hivatalban beszerezze Gra- csev lakcímét. — Ki lakott még magánál? — kérdezte az ügyész. — Senki, csak mi ketten. — Mikor járt itt utoljára Vagyim Alek- szandrovics ? — Tegnap. — És mikor ment el? — Nem hallottam. Valószínűleg késön. Már aludtam. — Hány kulcsa van Marcsevszkája ajtajá hoz ? — Az egyik kulcs Valjáé. A másik meg nálam. Neki adtam oda — és rám mutatott. Üjból könnyekben tört ki és könnyázott zseb kendőjét arcához emelte. Az ügyész megvárta, amíg Fagumova meg nyugszik és megkérdezte: — Hogy szokta bezárni a külső ajtót? — Kulcsra, és éjszakára, sót néha nap pal is elreteszelem. Jó erős retesz van raj ta, még a megboldogult férjem csinálta. Né ha még a lánccal is biztosítom. — Szóval ma reggel nyitva volt az ajtó? — faggatta tovább az ügyész. — Nem... — csodálkozott el az öregasz- szony. — Az ajtó el volt reteszelve. Reggel, várok, Valja nem kel fel. Bekopogok — csönd. Aztán megnézem — a külső ajtó zárva, a retesz benyomva. — Jól emlékszik rá, hogy az ajtó ma el volt reteszelve és a kulcs is rá volt fordít va? — kérdezte az ügyész. — Hát persze! Ma is, tegnap is. Ma még ki sem léptem a 'házból. — Különös. — Az ügyész vállat vont. Kis sé elgondolkodott és megkérdezte: — Van más kijárat is a házból? —' Igen, a konyhából, de be van szegez ve. Nem használjuk. — És az ablakokat mind bezárják? — Megnézem én kérem minden este, a konyhában is és mindenütt, sőt még a zsa lut is becsukom. — Hány óra felé jött tegnap este Vagyim Alekszandrovics ? — Együtt jöttek tegnap este haza tizen egy óra felé. Én nyitottam nekik ajtót. Val ja, amikor elment mellettem, odaszólt: „Mi valószínűleg csakhamar elutazunk.“ Reggel azt gondoltam, hogy talán elutaztak ... Meg- vénültem, mindent elfelejtek. Hiszen magam csuktam be mögöttük az ajtót, mégis elfe lejtettem. Bocsássa meg, parancsnok elv társ, de már a hetvenharmadik esztendőt taposom... — Elvtárs, legyen olyan jő, hívja ide Goncsarov őrnagyot — fordult hozzám az ügyész. — önt pedig megkérem, fejezze be a kihallgatást — szólt Kovalenko asszony nak. Kovalenko asszony és Fagumova elmentek. Én Goncsarovhoz indultam s az előszobában szanitécekbe botlottam, akik Marcsevszkája hulláját a halottkamrába szállították. — Fagumova polgártársnő érdekes ada tokkal szolgált — mondotta az ügyész a be lépő Goncsarovnak. — Kiderült, hogy reg gel az ajtó és ablakok belülről voltak be zárva. ■ . — Igen? No és? — Hogyhogy no és? Ha senki sem moz dult a lakásból, annyit jelent, hogy Mar csevszkája és Fagumován kívül senki sem volt itt. S ha senki sem volt, akkor ki gyil kolta meg Marcsevszkáját? Goncsarov higgadtan az ügyészre tekintett. — Marcsevszkáját ugyanúgy, mint Orlovot is, a barátja ölte meg. Jöjjön, ügyész elv társ, majd mutatok egyet-mást. Az ügyész Goncsarovval kiment a lakás ból. Én a nyomukba szegődtem. A kerítés nél már izgatottan gyülekeztek az emberek. — Micsoda világ! — kiáltott fel egy idős asszony. — Honnan került elő ez a szörnye teg? — Hát ilyen is terem, — válaszolta va lami mély férfihang. — Ügy elbánnék ilyen parazitákkal, mint a legvadabb bestiával — szólt közbe egy fiatalember, aki új gyermekbiciklit szoron gatott — felőbb meg kell fogni — mondta a mély férfihang. — Legyen nyugodt, elcsípik — válaszolta magabiztosan egy nyárizubbonyos férfi, aki nek a mellét két sor érdemszalag díszítette. MILLIÓNYI SZEM A kertben a vizsgálatokat befejezték. A rendőrkutya kísérője följegyezte a nyomozás eredményeit, a pádon ülve dohányzott és Goncsarov további rendelkezéseit várta. Ha talmas szürke juhászkutya feküdt lábainál. A gomblyukában $ főiskolás jelvényt viselő fiatalember a lábnyomok levonatainak szárí tásán szorgoskodott és zsebkésével óvatosan lefaragta róluk a fölös gipszet. — Alekszandr Ivanovics, — fordult hozzá Goncsarov —, hogy állunk az ujjlenyoma tokkal az ablakon? A fiatalember odament az őrnagyhoz és csöndesen elmondta, hogy az ujjlenyomato kat megfestették, lefényképezték, brómezüst papirosra lemásolták és elküldték a dakti loszkópiai osztályra összehasonlítás végett.
