Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1955 / 11. szám - Szűcs Béla: Felejthetetlen emlékek

A Kievi Opera- és Balettszínház

Kievre, Ukrajna gyönyörű fővárosára

leszállt az este. A parkok városának ut

cáin, sétányain vidám emberek áradata

hullámzik. A gyalogjáró mentén a meg

számlálhatatlan, sokszínű virágerdő már

összecsukta szirmait és fáradtan lehaj

totta fejét, hogy holnap, ha Kiev felett

újra megvirrad, illatával árassza el a

várost. A levegő kristálytiszta. Az em

ber alig jut ki a dúslombú fák alól, a

zeg-zugos ligetből, bámuló szemekkel

nézi a szebbnél szebb épületeket és már

is egy újabb park csalogatja kivilágított

útjaival

Kijutunk a Krescsatyik-utcára. Úgy

érzem magam, mintha egy mesebeli or

szág legszebb városába csöppentem vol

na. A magasbatörő tornyok körül szob-

rokkál, vörös-, fekete-, fehér márvány

nyál díszített sokemeletes épületek kö

vetik egymást. Ezernyi ötlet, ezernyi

or

namentům

kápráztatja el a szemet.

— Miféle magas hivatal, tudományos

intézmény székel itt? — érdeklődünk

meglepetésünkből felocsúdva.

— Ezek itt lakóházak, — volt az egy

szerű válasz — a háború óta épültek.

Ahogy nézelődünk, mindenki talál még

valami szépet, amit nagy hangon közöl

a többiekkel. S mikór tovább indulunk,

már barátaink is akadnak. Két nyurga

kamasz csatlakozik hozzánk. Mindketten

ipari technikumra járnak. Büszkén mu

latják mellükön az első prágai

sparta

kiád

jelvényét s eldicsekednek sok min

dennél, amit Csehszlovákiáról tudnák.

Mejthetetlen emlékek

Irta: Szűcs Béla