Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 11. szám - Szűcs Béla: Felejthetetlen emlékek
Lequtoljára a Lúcnica táncegyüttes tag jaival kötöttek barátságot. Együtt mentünk a Kultúra és Műve lődés Parkjába. Mindenütt sétálók, a pa dokon nagyokat hallgató szerelmesek és messziről, a szabadtéri színpadról furu- lyaszó hallatszik. Vele dúdolok. De hi szen ez magyar melódia: „Még azt mondják, nem ülik a térne a magyar nak”. A vékonyabbik, szőkehajú legény is velem dúdol. A bukaresti Világifjúsági Találkozón tanulta meg ezt a dalt és azóta sem felejtette el. Mikor megtudja, hogy én is magyar vagyok, elmosolyo dik. Szinte biztosra vettem, hogy a fut- ballról fog beszélni, a Szovjetunió—Ma gyarország mérkőzés esélyeiről kezd esz mecserét ... de tévedtem. A szépen zen gő orosz szavakban Petőfi Sándor „Szeptember végén" című versére is mertem. A Kultúra és Művelődés Parkja leg magasabb pontján vendéglő van. Aszta lunktól az ezernyi fényben csillogó Dnyeperre látunk. Messze, mint gyöngy- füzér, villog az 1700 méter hosszú Pa- ton-híd sók-sok lámpája. A folyón, mint szentjánosbogarak vibrálnak a Tcisebb- nagyobb hajók. A kellemes zene mellett élményeink ről beszélgetünk. Egy szőke pincérlány várja, hogy megegyezzünk abban, mit is rendeljünk és mikor nagy igyekezettel oroszra akarjuk fordítani kívánságunkat, moso- sólyogva megszólal csehül: Ne fáradja nak, azonnal hozom. Később megtudtuk, hogy a szőke Li- dát a háború idején a fasiszták Német országba hurcolták Az ukrán lány vé gül egy táborban a cseh gyerekeket gondozta. Még most is belesápad, ahogy n. kibírhatatlannak tűnő szenvedésekről beszél. A szülők után síró gyerekeket milyen nehéz volt elcsitítani és beléjük oltani a reményt, hogy nemsokára va lamennyien hazamehetnek anyukához, a szülőföldre. Némán hallgattuk a megrendítő sza vakat. Messzire néztünk az éjszakába. Úgy tűnt fel, mintha a kovaőszi égről a Dnyeperbe futnának a hulló csillagok. Hogy megtörjem a nyomasztó csen det, azt mondtam, hogy a régi magyar néphit azt tartja, hogy ha valaki gyorsan kíván valamit, mikor hulló csillagot lát. az válóra válik. Lida szólalt meg legelsőnek: — Soha ne legyen háború! A moszkvai Szverdlov-tér Nem mozaik, nem festmény, a virágkertészet remekműve a moszkvai Gorkij parkban az élő virágból készült Gorkij-kép Ifjú micsurirásták az Össz-szövet ségi Mező- gazdasági Kiállítás Micsurin-kertjében És az égről egy szép nagy csillag hosz- szú fényes csíkot vonva maga után le hullott. Összemosolyogtunk. * * * A Kirov-vtcán fekvő Szovjet Parkban az ukrán nép szobrot emelt N. F. Vatu- tyin orosz tábornoknak, aki a második világháborúban az Ukrajna felszabadítá sáért vívott harcokban hősi hálált halt. (1944. április 15.) Ahogy a kiváló szov jet katona szürke gránitba vésett szobrát nézzük, megszólít benünket egy java- korabeli nagybajszú ember. Szürke mun-
