Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 11. szám - Egri Viktor: Hűséggel és hálával
A C SEMADOK KULTÚRPOLITIKAI FOLYÓIRATA 1955* november — V, évfolyam 11. szám Husiéi $ halával 1917. őszén az orosz katonák milliói a szennyes és sáros lövészárkokban lá zadozva kérdezték, vajon még egy negyedik telet ott kell-e tölteniük övéiktől tá vol, idegen kapitalista érdekekért vérezve? A falvakban riasztóan kongtak a fél- revert harangok és tűzvészek fénye festette vörösre az eget. A dolgozó parasztság felgyújtotta a nemesi birtokokat, elfoglalta az urasági földeket és felosztotta a felszerelést, amikor látta, hogy a burzsoá ideiglenes kormánytól nem kap föl det. A városokban egyik sztrájk a másikat követte, mind nagyobbra nőve, mint hullámok vihar idején. Közeledett az űj forradalom, amelyet Lenin megjósolt, várt és előkészített. így festi le a Nagy Októberi Forradalom előestéjét a nagy proletárforra dalomról szóló történeti mű. Október első napjaiban a párt Központi Bizottsága elérkezettnek látja az időt, hogy visszahívja vezetőjét finnországi illegalitásából. Hiszen négyszázezer tagot számlál, hatalmassá fejlődött és meg tudja védeni Kerenszkij kópéitól halálra ke resett vezére féltett életét! Október 7-én Lenin megváltoztatva külsejét, átöltöz ve vonatra száll, majd egy finn elvtárs segítségévéi, kijátszva a Kereniszkij- spiclik éberségét, mozdonyon fűtőként átlépi a határt. Három hónapi újabb emigrációja után megjelenik a Központi Bizottság gyűlésén és ezután már sze mélyesen intézi a forradalom előkészítését. Viharos napok után, amelyekben csak a‘vezetők éberségén, gyors cselekvőké pességén és bámulatos tetterején múlott, hogy a forradalom sorsa nem bukott el, felvirradt az emberiség történelmének legforróbb és legragyogóbb napja. A Szmolnij palotában Lenin vezetésével Sztálin, SzverdloV, Dzerzsinszkij irányít ják a forradalom rettenthetetlen erőit. Vajon győznek-e a forradalomnak új világot meghirdető, új rendet teremtő erői a reakció, az önkény és kizsákmányolás még ezer hatalmas forrásból táp lálkozó erői felett? Vajon győz-e október vörös napja a sötétség évezredes ha talma felett? Munkás, paraszt és katona, aki akkor fegyvert ragadva rohamra indult, tud ta mind, hogy az igazság feltámadt napjának győznie kell a sötétség felett. Tud ta, szíve minden csepp vérével érezte, mert soha még nem ragadtak fegyvert igazságosabb, ügyért: millió és millió elnyomottak felszabadításáért, az egész emberiség szebb és boldogabb jövőjéért! A mensevik és eszer-vezérek sápadtan, fej veszetten, vigasztalanul jártak a Szmolnij folyosóin. Seregüket vesztett tábornokok voltak. Martov, a menseviki- ek vezére, rekedt hangon a bolsevikeket kezdte szidalmazni, a proletariátus győztes felkelését „titkos összeesküvésnek” nevezte és a munkásoknak azt ja vasolta, hogy térjenek észre, amíg nem késő. Ezek a megalkuvók és árulók, akik arról akarták vitatkozni, hogyan lehetne elkerülni a polgárháborút, elsápadtak, amikor a tárgyalási terembe behallatszottak az Auróra ágyúinak tompa dörgései. — Ne féljetek! Vaktölténnyel lövünk! — kiáltotta az egyik matróz a kong resszus szószékéről az ijedten menekülő mensevik delegátusok után. Október 26-án, reggel három óra után a szovjetkongresszus ülése megkapta a győzelem hírét: a Téli palota elfoglalásával megdőlt az ellenforradalom utolsó vára. Még aüg virradt, amikor a kongresszus elfogadta Lenin elvtársnak hirtelen papírra vetett „A munkásokhoz, katonákhoz, parasztokhoz” című kiáltványát. mm
