Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 10. szám - Milan Lajčiak: Jáva és Bali. Indoznéziai utijegyzetek
Dzsakartában székel a legtöbb kereske delmi vállalat és hivatal. Jáva kulturális éle tének központja azonban a hegyek lábánál fekvő, sokkal kellemesebb éghajlatú Dzsod- Zisakarta. A városban több mint 8000 főis kolás végzi tanulmányait. Történelmi jelentő ségű számadat ez, hiszen az országban el képesztően nagy az írástudatlanok száma. Remélhető, hogy hatása a lakosság általános műveltségi színvonalának emelkedésében ha marosan megmutatkozik. Részt vettünk egy vitaesten a helybeli értelmiségiekkel. A mozgalmas gyűlés ele jén megkértek, énekeljük el hazánk himnu szát. Csehszlovákiáiról itt körülbelül annyit tudnak, vagy talán még kevesebbet, mint minálunk Indonéziáról. És mégis, ezek a feketehajú, bamabörű legények tisztelettel ejtették ki Komenský, Smetana, Fučík ne vét. Valósággal záporoztak ránk a legkülön félébb kérdések. Hadd idézzek néhányat mu tatóba: Honnan kapta nevét a Jáva-motor kerékpár? Hány egyház van önöknél? Mi lyen az állam és a művészek viszonya? Van önöknél kötelező iskolalátogatás? Választ ják-e a parlamenti képviselőket? Hány iz must ismernek el a művészetben? Melyikük megy el holnap istentiszteletre? Kik Cseh szlovákia szomszédai? Dzsodzsai kísérőink igen kellemes meg lepetéssel szolgáltak: megismertettek ben nünket Indonézia legtehetségesebb festőivel. Elvezettek a Plukisz Rákját 'magániskolába. A kis, tágas bambuszháznak négy szobája van. A ház előtt, az út mellett kőből fara gott fejek és mellszobrok sorakoznak. A szobák falát tucatjával díszítik a szebbnél szebb képek, amelyek realisztikusan ábrázol ják a természet dús szépségét és az embe reket, kiemelve jellegzetes vonásaikat. Az iskolát Hendru festő alapította és jelenleg 23 diákja van. Vagyonközösségben élnek, festményeik vételárának kilenc tizedrésze a közös pénztárba kerül. Igen szerényen él nek. Az iskolában nincs mester és tanít vány, bár a legtehetségesebb festők — Hen- du, Affandi, Trubusz és Szudorvo — iránt a többiek kellő tisztelettel viseltetnek. Az iskola célkitűzéseiről Affandi, egy rit- kás őszszakállú idősebb mester beszélt: Csak tehetséges embereket veszünk fel az iskolába és kizárólag mi döntjük el, tehetsé Dzsodzsakarta közelében a hegyek között jártunk. Az út mentén kiégett, elpusztult holland házak romjai f eke téllettek. A me dencéket és a magányos kéményeket benövi a buján tenyésző gyom. A hegylakóknak ri degebb és szögletesebb az arcuk, talán a hű vös szellőtől, amely vidáman fúj errefelé. De még itt, 1200 méterrel a tenger fölött is tenyészik a rizs; a banánok bár kisebbek, de csöppet sem fanyarabbak, virágoznak a rózsák és a bougainvilliák. A meredekek sze gélyén kecses tamariskusok bólogatnak. Ta lálkoztunk a trópusok egyik jellegzetes nö vényével — a mimózával, amely érintésre görcsösen összecsukja finom kis leveleit. Az egyik ház mellett magas bambuszkarót pil lantottunk meg. Rajta kis kosár — madár fészeknek. Férfiak jönnek velünk szemben. hosszú bádogszalagok csörömpölnek. Az egyik terraszon a parasztok már a termést gyűjtik be, kevéssel odébb csak a földet készítik elő vetéshez, mert szántásnak aligha mondhatnánk ezt a műveletet, ahogy az iszapot faekével túrják. A lápos réteken fe kete vízibivalyok hemperegnek, fehér szar vuk zsírosán csillog a sártól. Az Indonéz Köztársaság a világ egyik leg gazdagabb országa lehetne, ha szigeteinek minden kincse a nép javát szolgálná. Meg győző képet kapunk erről, ha a borobudúri piramis-templom tetejéről végig jártat juk pillantásunkat a Szumvong tűzhányó tövében elterülő vidéken. A párás melegben buján terem minden növény. íme néhány szám adat (1939-ből valók, amikor az országon még nem söpört végig a háború és a japán megszállás pusztítása): a világpiacra Indoné ziából került az ón és a kaucsuk 40 szá zaléka, a nádcukor 10 százaléka, a kopra 30%-a, a pálmaolaj 45%-a, a tea 15%-a, a kinin 90%-a. Az ország természeti kin csei: nafta, ón, ólom, wolfram, vas, szén, arany, szelénium és urán, kén, foszfor, jód. Mindez egyelőre még a holland, amerikai és angol tőkések pénzeszsákját duzzasztja. ges-e a jelentkező. Célunk, hogy az igaz ságot szolgáljuk és megtanítsuk rá a né pünket, hogy megértse és megszeresse a szépet. A mi iskolánkban csak egy valami tilos: az absztrakt művészet. Nagy hatással volt ránk ez a festőiskola. A falon függő képek alatt egy kisgyer mek aludta délutáni álmát, kissé odébb a tűzhelyen asszonyok főzték a rizst és sütöt tek nekünk, vendégeiknek édes burgonyát, a sarokban hevert a festők szerény vagyona, néhány ütött-kopott bőrönd, vásznak, ecse tek, hegedű. A falak övezte kis udvaron csöppnyi tisztavizű tó világított. Partján ka sokban méhek duruzsoltak, a pálmákon or chideák virítottak. Ha ezeknek a művészek nek karrarai vagy más fehér márvány állna rendelkezésükre, nevük talán elhomályosíta ná Pheidiasz évezredes dicsőségét. ’Minden szavukon éreztük, mennyire szeretik a mű vészetet és népüket, a fiatal és idősebb művészek nagy felszabadító összefogását.
