Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 10. szám - Veres János: "Halandók, merjetek!"
ricát, cukorrépát, takarmányrépát és lent termelnek. Dinnye is van. György Sándor elnök érdeme, hogy egy öt hek tárnyi területet meggyfával ültettek be. A szövetkezetnek hizlaldája s benne 187 sertése van. A két istállóban összesen 249 tehén, a juhakolban 800 juh egészíti ki a szövetkezet állatállományát. — A tyúkfarmot se hagyja ki, — mondja az elnök. Ballagunk az országúton. — Van a szövetkezetnek egy ellensé ge, — néz rám György elvtárs, — Még pedig a víz. Déli irányba mutat. A szövetkezet szántói alacsony területen fekszenek. A Sajó majdnem minden esztendőben kiönt. Ha szabályoznák, a határon túl eső földeket öntené el. A Magyar Nép- köztársasággal közös szabályozási ter vet kellene kidolgozni. Remélik, hogy erre is sor kerül egyszer. Ebben az évben az áron kívül a sok eső is kárára volt a gabonatermésnek. Aratás után a keresztek megáztak, az tán megszáradták, majd újra megázták. A hátrányt mással kellett behozni. A magasabban fekvő földek egyenlítik ki a mélyebb területek mostohaságát. Vé gignézek a síkon. A réteken még most is sok helyen víz fénylik. Az út másik oldalán a kukorica kö zül kimosolyog pgy-egy hasas sárgatök. — Szorgalmas ez a nép, — mondja György Sándor is, — s merem állítani, hogy ha megszűnik a víz kártevése, ki tűnő szövetkezet lesz a miénk. „Halandók, merjetek!” — Hallom új ra a két szót. Igen, merjetek hinni és tenni, hogy tettekben, művetekben hal hatatlanokká váljatok. Lemegyünk az országúiról s vagy Öt száz lépést teszünk a répaföld mellett, míg a Basa kútjához érünk. Cipőnkre ráragad az agyagos sár, a füvek nadrá gunkhoz törlik nedves derekukat. A bokrokkal benőtt dombocska olda lából le van faragva egy darab, tövéből ránk csillan a forrás vize. A víz a föld ből tör fel s kicsiny ér viszi a közeli kanálisba. Mondták már azt is, hogy rá diumtartalmú a víz. A falusi asszonyok megesküdnek rá, hogy gyomorbántál- maik elmúltak tőle. — Ez az új forrás, — mondja a ta nító, — a régi amott van, abból már nem isznak. Kutya tűnik fel a bokrok között, fut felénk. Utána jön a gazdája, Igo Mihály, a szövetkezét juhásza. A közelben le geltet s lejött a forráshoz, hoqy zomán- cos bögréjét megmerje a vízben. Én is A Basa kűtjánál, Igo János juhász a nyájjal.
