Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1955 / 8-9. szám - L. Szamoljov-Virin: Goncsarov őrnagy (ford. Fendt Pál)

dúlt a garázsból, melyik úton és hol tolt^^te

a délutánt és az estét. De Szavuskin semmi

képp sem tudott számot adni róla, hói járt

és mit csinált Szavai szerint hol folyton úton

volt Kiín felé, hol meg visszafelé. Goncsarov

és Drozdov vizslaszemmel figyelték Szavus-

kint. Goncsarov váratlanul megkérdezte:

—■ Mondja, mikor letartóztatták, miért volt

sapka nélkül?

— Elvesztettem.

— Hol?

— Nem emlékszem.

— Ez a maga sapkája? — nyújtotta fe

léje Goncsarov.

Szavuskin néhány pillanatig nézte a sapkát,

aztán fogta és a fejére tette — pontosan

ráíílett.

— Én meg keresem, keresem' Hol szed

ték? — Mosoly villant meg szomorú arcán.

— Azon a helyen, ahol meggyilkolta a

könyvelőt — szólt rá keményen Drozdov.

Szavuskin a szék támlájának dőlt és me

redten bámult Drozdovra. Nagy verejtékesep-

pek gyöngyöztek homlokán. Hirtelen fölugrott

a székről, lekapta a sapkát s nagy lendülettel

a földhöz csapta.

— Én gyilkoltam!? — hörögte. — Mi megy

itt végbe, eivtársak? Fölöntöttem a garatra?

Jó! Behorpadt a kocsim? Jó, beismerem.

Vétettem ... Büntessenek meg, vegyék el az

igazolványom, de miért tartanak fogva, miért

hurcolnak a milíciára, s ráadásul azt állít

ják, hogy öltem í... Nem vagyok én gyilkos í

— ordította. — Ez nem az én sapkám! Tán

rá van írva, hogy az enyém? Fölszedték va

lahol és most az én nyakamba sózzák .. •

— Nyugodjon meg, Szavuskin, ne lármáz

zon, — szólt hozzá nyugodtan Goncsarov. —

A sapka a magáé, erről ne is beszéljünk.

Mondja: hol horpasztoíta be a kocsit?

Szavuskin lihegett és nem szólt semmit.

Végül, önuralmát visszanyerve így válaszolt:

— Klínből jövet az úton valami gyerek

követ dobott rá.

— Nem igaz, jelentette ki nyugodtan Gon

csarov. — Egy gyerek kődobása nem ülhet

akkora nyomot. A szakértők megállapították,

hogy golyótól ered.

— Nem tudok róla, semmiről se tudok.

— Fontolja meg, Szavuskin — vette át a

vallatást Drozdov. — Az ügy komoly. Igen

sok függ majd a vallomásától. Az őszinte

beismerést feltétlenül tekintetbe veszi a bí

róság. Lehet, hogy ezzel könnyíthet a sor

sán. Sok részlet ismeretien még előttünk.

Segítsen nekünk. Mondja el, mi vitte rá a

bűnre. Hisz mi úgyis mindenre rájövünk. Ma

gától függ, hogy gyorsan menjen a nyomozás

és ez magának is érdeke,

Drozdov jóindulattal beszélt, mintha súlyos

beteggel állna szemben, aki csökönyösségből

utasítja vissza az orvosságot.

— Figyeljen ide, Szavuskin, mit mondanak

— Igen. A gyújtómágnesse! volt valami

baj.

— Ez már a negyedik változat, amit ki

agyalt. Hármat már visszavont. Mondja el

az igazat, Szavuskin polgártárs. Merre járt?

— Hisz igazat mondok.

— Jó. Ne vitatkozzunk. Mennyi ideig volt

kinn a kocsival?

— Nem emlékszem rá.

— És hol borozott be?

— Ebéd után hörpintettem föl száz gram

mot és egy korsó sört.

— Hol ebédelt? 1 •

— Valami étteremben.

— Melyikben? Hol?

— Nem emlékszem rá.

— Mikor ebédelt? Indulás előtt vagy út

közben?

— Útközben ...

— Hány óra lehetett?

Szavuskin vállat vont, fejét lehajtotta és

nem válaszolt

— Maga 16 órakor indult a garázsból és

a kocsit 21 órakor hozta vissza. Hol járt az

öt óra alatt?

Miután nem kapott választ, Goncsarov

fölszólította Szavuskint, mondja el, hová in*-