Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 8-9. szám - Sas Andor: Walt Whitman. A Fűszálak megjelenésének 100. évfordulójára
WALT WHITMAN A Fűszálak megjelenésének ioo. évfordulójára „Amerika, mennyivel különb a te sorsod, mint a mi vén kontinensünké, nincsenek rombadőlt várkastélyaid és ősbazalt hegyeid, élő Jelenedet nem zavarja haszon nélküli emlékezés és hiába való villongás“, — ezt hangoztatja az Újvilág felé a XIX. század huszas éveinek végén Goethe, a realista vi lágnézetű lángelme. Marx is hasonlóan vé lekedett az akkori Amerika társadalmi szer kezetéről, mint olyán alakulatról, amely nem örökölt merev ösztályelkülönülést a feudális világtól, legalább is a hűbéri múlt- tál nem volt úgy megterhelve, mint az egy korú Európa, másfelől pedig a kapitaliz mus által teremtett osztályszakadékok még nem mélyültek el benne teljesen. Ebből az Amerikából származott, ennek életkedvvel, alkotó lendülettel, derűlátással és jóindulattal eltelt fia volt Walt Whitman. 1819-ben született a szerinte halalakú szi geten,’a Láng Islandon, (ő régi indián ne vén — Paumanok — emlegeti) melyet New- york városától csak egy tengerág, az East River választ el. Láng Island legnagyobb telephelye, a mai Brooklyn, még falu volt, amikor 1824-ben Whitman apjával odaköltö zött. A szemben fekvő, ma felhőkarcolóktól népes Manhattan szigetre nem vashíd ve zetett, hanem komp tartotta fenn oda a közlekedést. Whitman apja farmer volt, amellett az ácsmesterséget is kitanulta s faházak épí tésével is foglalkozott. Walt Whitman az apja mellett dolgozott mint ács és építő- munkás, ha szükség volt rá. Egyébként 13 éves korában Brooklynban beállt nyomdász tanon cnak s mikor felszabadul, mint szedő keresi meg kenyerét, néhány évig szülő földjén mint tanító is alkalmazásban volt. Iskolát keveset járt, de klasszikus és modern írók olvasása útján rendkívül szé leskörű műveltséget szerzett. A valóságos élet ismeretét úgy szerezte meg, hogy gya logosan bejárta az USA déli államait és a Közép-Nyugatot, mely felé telepesek és be vándorlók akkor kezdtek özönleni. 1846 és 1848 között már lapot szerkeszt Brooklyn- ben, a rabszolgatartás ellen emel szót, ezért elbocsátották a szerkesztői állásból. Már korán tett irodalmi kísérleteket, megjelen tek versei és cikkei. 1848-tól kezdve ráesz mélt költői küldetésére, előkészíti első kö tetét, melynek előszava szerint őt az a nagy cél foglalkoztatta, hogy Amerika a szépirodalomban valamikép tükröztesse a maga sajátszerű életét, társadalmának típu sos jelenségeit. A mondanivalók sokasága feszül Whit man-ben. Tematikájának szélessége, gaz dagsága, aprólékossága és a társadalom minden fejlődési korszakát érintő képei, ipart, természetet, természettudományt, új kori és klasszikus filozófiát, a vallások tör ténetét stb. átfogó tájékozottsága szinte felmérhetetlen. Emerson, Whitman nagy gondolkodó kortársa, a Fűszálak megjelené se után azt írta, hogy ez a kötet a szellem és a bölcsesség legrendkívülibb műve, ame lyet Amerika valaha is alkotott. Whitman bátorságán, szókimondásán, azon a becsülé sen, amelyet az ember iránt bőrszínre, faj ra, nyelvre való tekintet nélkül tanúsít, •még a szerencsétlen Lenau is megenyhült volna, ha Whitmanéhoz hasonló hangot meg szólaltatott volna valaki akkor, amikor ő 1832-ben, a vén Európából kiábrándultán, új életre szomjűhozva kiment Amerikába. Whitman az USA északi és déli államai között folyó polgárháború idején, 1862-ben elmegy Délre, a virginiai frontra, ahol a rabszolgaság megszüntetéséért küzdő észa kiak hadseregében bátyja mint katona meg sebesült Innentől kezdve a háború befejezé séig mint önkéntes betegápoló tesz se gélyhelyeken és kórházakban szolgálatot. 1865-fcen álláshoz jut a belügyminisztérium ban. Egy álszenteskedő feljebbvalója illeté kesnek tartotta magát, hogy a Fűszálak 1860-ban megjelent harmadik kiadását meg bírálja, Whitman költészetét illetlennek (undecent) minősítse s ezen a címen, ezzel az ürüggyel elbocsátássá. Kapott ugyan Whitman egy másik hivatalban ugyancsak felette szerény imoki állást, de az említett magatartás vele mint költővel szemben jel lemző volt az óceánon túli irodalmi viszo nyokra. Az erkölcsbíráló puritánságban álszentes- kedöen tetszelgő nyárspolgárság nem tudta a nagy költőnek megbocsátani azt a nyílt ságot, amellyel emberi dolgokról, így a ne mek viszonyáról beszélni mert. Erőteljes szembefordulása pedig a hűbéri és főúri ha gyományokkal és az emberek boldogulásra való egyenlő igényének hangoztatása, nem tetszett azoknak az elemeknek, akik Viktó ria királynő angliai korszakának előkelőit próbálták utánozni. E két vádponton kívül harmadik bűnéül azt tudták be, hogy hidegvérűen szakított
