Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 8-9. szám - Ág Tibor: Zenei tanítás az iskolákban
lenei tanítás az iskolákban A Csemadok központi titkárságának kul- túrosztálya „Énekeljünk" (2. sz. füzet) című kiadványának előszavában a következőket olvashatjuk: „... segítséget igyekszünk nyújtani népművészeti együtteseinknek és ezért olyan énekgyűjteményt • állítottunk össze, amelynek első része már az általános iskolában előkészíti a tanulókat, segítséget nyújt a tanítónak, hogy lehetőleg minden diák megismerje az ének és a zene alapele meit .. A gondolat jó, a cél is nagyon szép, (már régen szükség van ilyen kiadványra) csak a meg valósításához hiányoznak az alapok. A kiadvány nyújt anyagot (gyermek és nép dalokat) bőven, az igaz, de zenei alapisme reteket sajnos nem. Ha meg is vannak je lölve a dalok szolmizáló szótagokkal, azon ban hogy használjuk fel ezt a szokmzációt az énektanításnál, zenei alapismeretek taní tásánál, ez nincs megmagyarázva. Iskoláinkban az énektanítás nagyon ala csony fokon áll. Erről már számtalanszor meggyőződhettünk. A legtöbb iskolában az ének, hogy úgy mondjam Hamupipőke a töb bi tantárgy között. Tanítóink között is saj nos elég sók van, akinek zenei ismeretei igen hiányosak. Sokszor azoknak a tanítók nak adják az énektanítást, akik már úgyis nagyon elfoglaltak azzal, hogy „az ének úgy sem olyan fontos tantárgy, nem is keH olyan nagyon készülni rá, ha meg elmarad az sem nagy baj. Erre akárki képes.“ Ilyen és eh hez hasonló nézetekkel sokszor találkoztam. Vannak azonban iskolák, ahol komolyab ban veszik a zenei nevelést, de még ezekben az iskolákban is sokszor abba a hibába esnek, hogy az énektanítást és a zenei írást (zeneelméletet) külön, egymástól függetlenül tanítják. Egyrészt mozgalmi és népdalokat tanítanak hallás után, másrészt meg zeneel méletet, kottaírást népdalok nélkül. Egy példa erre. Nemrégen barátom kisfiá tól érdeklődtem évvégi bizonyítványa felőL Most végezte az ötödik osztályt és bizony három kettese volt. A három közül az egyik énekből. Kérdésemre, hogy énekből miért kapott kettest — tudtam, hogy a fiúnak jó hallása van — azt a választ kaptam, hogy nem tudta a kottákat, ő ezt pem érti és az egész unalmas dolog. Érdekelt, hogy va jon mit és hogyan tanultak kottaismeret ből. Megtudtam, hogy azt tudja, mi a vonal- rendszer, még a 'basszuskulcsot is le tudta rajzolni, de hogy melyik vonalon milyen hang fekszik, azt már nem tudja. Kottából soha sem énekeltek, szolmizálva sem, egyedül csak szabályokat, definíciókat tanultak. Te hát ún. zeneelméletet tanítottak, mely az élő zene nélkül, mindig csak száraz, holt elmélet marad. Most már nem csodálkoztam, miért kapott kettest énekből és miért tart ja unalmasnak a kottatanítást. Kodály Zoltán egész életében harcolt az ilyen elavult módszerek ellen. Engedjék meg, hogy egy részt idézzek a nagy mester 1929-ben a „Zenei Szemlé“-ben megjelent „Gyermekkarok“ című cikkéből. „Akinek nem mindegy, mi lesz itt a ze nében egy-két emberöltő múlva, az nem mehet el közömbösen az iskola mellett, ami kor ének hallik ki belőle. Mit mond az ének? Nagyobbára ezt: „Ne künk így is jói Kevés az idő, kevés a fi zetés, az igazgató nem szereti a karéneket. Nekem semmi ambícióm, örülök, hogy élek...“ Nem ez a szövege, mégis ez szól belőle mindennél hangosabban. Amit énekelnek: rendszerint a művészet előcsarnokán is kí vül esik. Ahogyan éneklik, a tehetséges na turalizmusnak mélyen alatta marad. Ha belenézünk a tantervbe, azt látjuk': alkotóik messze jártak a nevelés görög esz ményétől, amely a zenének központi helyet juttatott. A gyakorlat pedig többnyire az előírt minimumot sem birja megvalósítani. Az így nevelt gyermek aztán egész éle tében alig találkozik a zenével, mint mű vészettel. Legfeljebb a dalárdáig jut el, ahol megtalálja az „iskolai ének" felnőtteknek készült kiadását. A nemesebb zenéről azt tudja: az valami fejtörő penzum és „bot fülű" vagyok kiáltással messze fut előle. Mit kell termi? Az iskolában úgy kell ta nítani az éneket és zenét, hogy ne gyötre lem, hanem gyönyörűség legyen a tanuló nak s egész életére beleoltsa a nemesebb zene szomját. Nem a fogalmi, racionális ol daláról kél! megközelíteni. Nem algebrai je lek rendszerét, egy a gyermekre közömbös nyelvnek titkos írásét kell benne láttatni. A közvetlen megérzés útját kell egyengetni. Ha a legfogékonyabb koriban, a 6. és 16. év közt egyszer sem járja át a gyerme ket a nagy zene éltető árama: akkor később már alig fog rajta. Sokszor egyetlen élmény egész életre megnyitja a fiatal lelket a ze
