Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 8-9. szám - Ág Tibor: Zenei tanítás az iskolákban
nének. Ezt az élményt nem lehet a vélet lenre bízni: ezt megszerezni az iskola fel adata.“ Kodály Zoltán 1929-ben a Horthy-rend- szer idején írta ezeket a sorokat. Azt hiszem ma, amikor a szocialista tár sadalmat építjük, amikor új emberek neve léséről, kultúnforradalomról beszélünk, kü lönösen nem lehet közömbös számunkra, mi lesz itt a zenében egy-két emberöltő múl va. Éppen ezért fontos lenne ezekkel a problémákkal behatóbban foglalkozni. Hogyan érjük el azt a célt, amely elé az iskolai zenei nevelés állít minket? Ki kell küszöbölnünk az idáig elkövetett hibákat, továbbá meg kell találnunk és el kell sajátítanunk az énektanítás helyes mód szerét. Nincs szándékomban az énektanítás mód szertanát itt fejtegetni, hisz erre egy egész cikksorozat is kevés lenne, csak szeretném felhívni a tanítók figyelmét egynéhány szem pontra. Mi kell ahhoz, hogy a tanulónak ne gyöt relem, hanem öröm legyen a tanulás? Elsősorban, hogy meg ked ve Itessük, meg szerettessük a tanulókkal a tantárgyat, to vábbá, hogy felkeltsük érdeklődésüket a tan tárgy iránt Aktivizálnunk kell a tanulókat, hogy ne csak hallgatói és szemlélői legye nek az előadásnak, hanem résztvevői. Eze ket a szempontokat a zenei nevelésben ds szem előtt kell tartanunk. Szerintem ne zeneelméletet (száraz sza bályokat) tanítsunk, hanem élő zenét. Elő ször tanítsuk meg a tanulókat tisztán éne kelni és csak azután tanítsuk az abszolút zenei írást és a zeneelméletet és akkor sem külön, hanem szorosan egybekapcsolva az élő zenével. A végső cél a zenei írás-olvasás, az ál talános zenei műveltség elsajátítása. Azon ban, hogy elérjük ezt a célt,' nem kezdhet jük- munkánkat a hangok neveinek tanításá val akkor, amikor a tanulók a legegyszerűbb ritmust sem képesek lekopogni vagy leírni. Alulról, az alapoktól kell kezdeni. A leg egyszerűbb gyermekdalokból kell kiindulni. Ezekből vezessük le azután a ritmust. Já rassuk, tapsoltassuk, kopogtassuk a ritmust. Érdekesebbé tehetjük ezeket a gyakorlato kat a különféle ütőhangszerek használatá val (pl. dob, réztányér, háromszög). Ha az egyszerű ritmusokat le tudják már kopog ni vagy tapsolni, diktáljunk egyszerű ritmus- képletelkiet. EBeirate csak utánozzák a ta nítót a tanulók, később, amikor felismerték, hogy egy hosszú és két rövid hang volt, le is tudják majd írni. Próbálkozzunk később kétszólamú ritmus- gyakorlattal, sőt ritmuskánonnal is. írjunk ismert népdalokhoz kísérő szólamokat, pró báljuk a tanulókat is belevonni ebbe a mun kába. Egy csoport énekli a dallamot, á többi pedig a kísérő ritmusszólamokat tapsolja, kopogja vagy játssza az ütőhangszereken, ügyeljünk azonban, hogy a ritmusszólamok el ne nyomják az éneket Ily módon egy aránt fejleszthetjük a tanulók ritmus, forma, improvizáló, koncentráló és lapról olvasási készségét, de főleg felkeltjük a tanulóban az együttes muzsikálás örömét. Ezenkívül az ilyen együttes muzsikálás pontosságra és fegyelemre szoktat. Fokozatosan vehetünk azután bonyolultabb ritmusokat is, de ezeket mindig dalilampél- dákból vezessük le. Ezzel párhuzamosan énekeltessük a leg egyszerűbb dallamokat szolmizálva. A rela tív szolmízáció legyen a zenei írás-olvasás eléréséhez vezető első lépcsőfok. A relatív szolmizáció lényege: hogy egy és ugyanazon hangközök énekléséhez mindig egy és ugyanazon szótagpárokat használunk. Pl. a dúr hangsor I. és III. foka közti távolság (nagytere) éneklésekor mindig „do“ — „mi“ szótagot használunk. Egyszerű 2—3 hangon mozgó dallamokat már énekelhetünk szol mizálva. Először hallás után tanult, egy szerű gyermekdalokon mutathatjuk be a magasságbeli különbségeket pl. lépcsőfokok kal. Felhasználhatjuk később az ún. betű kottát, melynél a dallam ritmusképlete alá vannak írva a szolmizáló szótagok. Ilyen kottával van írva pl. Kodály ötfokú zene című füzete. Mindegy, hogy melyik hangon kezdjük a dalt, a hangtávolságok ugyanazok maradnak. Egy bizonyos idő múlva a tanulók már felismerik az egyes hangtávoiságokat és ha felismerik, le is tudják énekelni és le is tud ják írni. Ne féljünk a dallamdiktálástól. Először csak hangközöket, később egyszerű dallamtöredékeket is diktálhatunk, ritmus nélkül vagy ritmussal. Nem tanulhatunk meg olvasni, ha ugyan akkor nem tanulunk írni. Tehát az írás és olvasás nem választható el egymástól. Kot tát sem tudunk olvasni, ha nem tanultuk meg leírni azt, amdt hallunk. Természetesen ezt nem lehet máról-hol napra megvalósítani, csak . kitartó és rend szeres gyakorlás utján érhetünk el idáig. Nagyon üdvös volna, ha e cikk nyomán vita indulna el az iskolai énektanításról. Szeretnénk tanítóink véleményét és tapasz talatait hallani. Hogyha tanítóink komolyabban fogják ven ni az énektanítást, ha megértik, hogy nem lehet számukra közömbös a gyermek zenei nevelése, ha egy kicsit több kitartással és önfeláldozással fognak a munkához, egynéhány év múlva biztos eredményeket fogunk észlel ni. ÁG TIBOR
