Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 8-9. szám - V. J.: Falu a hegyek mögött
Ünnepi díszben szól a piros tehérűc kolompja. Levelek helyett ezüsttallérokat rezget a nyírfa s a napkorong, mint egy nagy sárga labda, nemsokára ráhuppan a dombra. Szénaszag úszüc felém. A lejtőn még suhog a kaszal Pitonyák bécsi biztosan tovább fűrészeli a fazsindelyt, az erdő ben mókus szalad, vadmacska szunnyad a fán s egy sziklán kőszáli sasok tiszto gatják a tollúkat. Végighordozom tekintetem a hegye ken. Ilyen hát északról a Magas-Tálra. Mögöttem Lengyelország, előttem a Tátra. Bujdosó kurucok, erdei betyárok árnyai lebegnek körül. Felszállnék, hogy jobban lássam a tájat, de számytalan Ikarusz vagyok, az apostolok lován in dulók el. S arra gondolok, hogy otthon ról mégis visszaszóllak majd gyakran ide, a gondolatok sasszárnyán. Visszanézek Zsgyárra s azt gondolom, hogy igenis, szép Beethoven zenéje, Mi chelangelo szobra és Rubens képe. De egyik sincs olyan szép, mint ez a táj, amelyet ma láttam. Mert míg azokat csak csodálom, emezt szeretem is. Édes hazám, Te vagy a leggyönyörűbb! V. J.
