Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1955 / 8-9. szám - V. J.: Falu a hegyek mögött

Mi a szép?

Szép a Holdfény-szonáta, szép Mi

chelangelo Dávidja, szépek Rubens ör

vénylő mozgást kifejező képei. Szép az

aranyhajú fiatal lány, aki a vízpart ho

mokjában napozik

Van-e valami, ami ezeknél még szebb?

Őfüredről Tátrálomnicon és Barlang

ligeten át röpülünk Zsgyár felé. Feny

ves erdők között, kövek közt botladozó

kristályos patakok fölött, hab felhős ég

alatt suhanunk. Megkerüljük a Lomnici

csúcsot és északnyugati irányba fordu

lunk. Közben ázt talátgatom, hogy ne

kem, aki déli oldaláról jól ismerem a

'rátrát, mi újat nyújthat az északi öl

dala?

\' Itt-ott, az aszfaltút mellett, barna,

szürke és vörös sziklák váltják fel a

fenyvest. Néhol, valami magas forrás

ból, víz csorog le és végigterül a szik

lán. Ragyog a kőtömb melle. Tövében,

az út szélén ezüst érré duzzad a víz,

úgy fut tova. Később szétnyílik a táj,

mint egy képes meséskönyv s az óriás

dombok között feltűnnek az első fahá-

zak. meg a magas, karcsú boglyák.

Állok az országúton. Rég eltűnt már

az autóbusz, de én nem tudók mozdul

ni. Hirtelen neme tudom, hová nézzek.

Az árokvarton kaszál eav legény. Hull

a derékbametszett fű, meg réti virág.

Kecskenvái kolompja szól az erdő alól.

Egy faházból egyenesen száll felfelé a

— Voltál már Zsgyárban? — ezt kér

dezte tőlem Ótátrafüreden a festő, a

szállodaigazgató és a fényképész.

S most én is azt kérdezem Tőled,

nyájas olvasó: voltál-e már Zsgyárban?

Ha nem, akkor overe el velem oda,

legalább gondolatban.

Zsgyárról biztosan azt mondták va

lamikor. hogy az isten háta mögött fek

szik. Ma leafeljebb azt állíthatják, hogy

a Tátra mögött van. Autók, tár sasa év

kocsik. motorkerékpárok sokasága robog

Zsavárba lés a falun keresztül a

Javori

na

felé. Az eldugott falu közel jött a

világhoz.

(Kontár Gyula felvételei)