Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 8-9. szám - Jakab István: Az új iskoláért
Még mindig akadnak olyan tanerők is, különösen a nyolcéves középiskolák 6—8 osztályában tanítók között, akik úgy tekintik a távtanulást, mint kényszert Persze, ezek nagyrészt elemi iskolai képesítéssel rendelkeznek. Természetes, hogy ha a középiskola 6—8 osztályában akarnak tanítani, meg kell szerezniök a megfelelő képesítést, ellenkező esetben — képesítésüknek megfelelően — alsó fokra osztják be őket. így sokan inkább a távtanulást választják, mint az alsó fokon való tanítást Világos tehát, hogy ezeknek sem kötelező a távtanulás, ha nem saját érdekük és saját választásuk. Tanítóink közül sokan rövidített idő alatt, tanfolyamon szereztek képesítést így többen nem rendelkeztek megfelelő alappal. Akik komolyan vették hivatá sukat, tanultak, pótolták a hiányokat. Még mindig akadnak azonban olyanok, akik. ha gyenge eredményeket tudnak felmutatni, még ma is arra hivatkoznak, hogy nincs megfelelő alapjuk, annakidején nem volt lehetőségük a tanulásra. Ez már ma nem lehet mentség senki számára. Ha valakinek régen nem volt le hetősége alapot szerezni, ma van arra lehetősége, hogy ezt pótolja. Az, hogy rövidített idő alatt szerezte meg a képesítést, nem kibúvó, hanem egyenesen kö telezettség arra, hogy kétszeres erővel pótolja a hiányokat. Ez a legkevesebb, amit államunk elvárhat tőle. Fontos követelmény tehát, hogy tanítóink ideológiailag és szakmailag tovább képezzék magukat. Jobban Használják ki. mint eddig az adott lehetőségeket: a táv tanulást, könyvtárakat, kerületi és járási pedagógiai intézetet, a tanítók tovább képzésének intézetét, stb. Nem hanyagolhatják el azonban a közművelési tevékenységet sem. Terjeszte niük kell a haladó kultúrát, s a haladó termelési módszereket. Persze, hogy mind a saját, mind pedig a mások művelésére idejük legyen, mentesíteni kell őket minden felesleges adminisztráció alól, s korlátozni kell a gyűlések számát is. Sokszor olyan funkciókkal és munkákkal terhelik a tanítókat, amelyeket más is elvégezhetnie, s ha a tanító végzi, a saiát munkája rovására megy. Ugyanígy túlterhelik egyes helyeken a tanfelügyelőket is. Minden másra több idejük jut, mint saját kötelességük végzésére. Ennek az állapotnak ideje már véget vetni. A tanítók legyenek elsősorban tanítók, a tanfelügyelők oedig az iskolák feletti ál lami ellenőrzés gyakorlói, s csak annyi iskolán kívüli munkát bízzanak rájuk, amennyi nem megy a hivatalos kötelességteljesítésük rovására, s lehetőleg olyan munkát, amely képzettségükkel összhangban van. Nagy hiba az is. hogy a nyolcéves iskolákban sok tanuló nem fejezi be a kö telező iskolalátogatást a nyolcadik osztály elvégzésével. Még mindig nagy a bu kottak száma. Tanítóinknak harcolniok kell a bukás ellen is de nem adminisz trációs módszerekkel a minőség rovására, hanem alaposabb nevelő és oktató munkával. Egvébként a jövőben azoknak, akik alacsonyabb osztályokból kerül tek ki az iskolából, lehetőségük nyílik arra is, hogy esti iskolákban pótolják a mu lasztást. Ha a tanulók osztályhelyzetét nézzük, az utóbbi időben kétségtelenül javulás tapasztalható ezeni a téren is. Az eredmény azonban még mindig nem kielégítő. A munkás- és parasztszármazású tanulók százaléka még aránylag mindig ke vés mind a felső osztályokban, mind pedig a főiskolákon. A párthatározat rámu tat ennek okára is: a uárt- és iskolai szervek több gondot fordítanak arra, hogy kit ne engedjenek tovább tanulni, mint azok megnyerésére, akik legjobban oda valók lennének. Fontos tehát, hogy a Dártszervek és a tanítók hathatósabb meg győző munkát végezzenek mind a tanulók, mind a szülők körében ezen a téren is. A dolgozók kulturális színvonalának emeléséről való gondoskodást mutatja az az intézkedés is, hogy üzemeinkben esti iskolákat szerveznek műn késit jóságunk részére. A tizenegyéves iskolák 9—11 osztályainak elvégzésére nyílik majd itt lehetőség. Látiuk tehát, hogy ifjúságunknak és dolgozóinknak soha nem volt nagyobb le hetősége a művelődésre, mint ma. Époen ezért minden erőnkkel segítsük isko^- ügyünk fejlődését, távolítsunk el útjából minden akadályt. Megfontoltsággal és alapos körültekintéssel oldjuk meg á fejlődés során felvetődő uroblésnákat. s ak kor biztosak lehetünk benne. ho?v dolgozóink anyagi színvonala mellett kultu rális színvonalukat is eddig még soha nem látott szintre emélhetjük. Jakab István.
