Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 1. szám - Martin Andresen Nexő: Blom árboncmester (ford. Tóth Tibor, rajzolta Szabó Gyula)
egy van. Az már a maga dolga, hogy megtalálja, melyik az! Biom fölkelt és ment a dolga után — kis kabinjába a fedélközbe. Ma dühös napja volt Nyilván megbánta, hogy ilyen közlékeny volt hozzám és egy két napig szóra sem méltatott Különben nagyszerűen megértettük egymást. Elsőnek ő üdvözölt a fedélze ten, amikor Hamburgban hajóra száll tam, hogy egypár hónapig megkóstol jam a tengerészéletet; ott állt a feljáró nál és fölsegített a deszkákra. Minden ok nélkül azzal fogadott, hogy egy vi dékről valók vagyunk; ez a beismerés valósággal kirobbant belőle — és sza vaiból különös öröm csengett. Itt-ott elejtett megjegyzéseit össze- f ércéivé, nagyjából kialakult előttem élete története. Bizony nem mindennapi história volt. Gyermekkorát Bornholm szívében, a fennsíkon töltötte, bérmálása után ott állt szolgálatba egy-majorban. Bármer re járt a földeken, mindig szeme előtt volt a tenger egy-egy foszlánya, így aztán Biom a többi bomholmi paraszt legényhez hasonlóan az eke, vagy a borona mellett arról szőtt álmokat, hogyan jut el messzire, a világba. Ame rika volt vágyainak célja! Arról persze szó sem lehetett, hogy összekuporgassa a hajójegy árát, keresetéből egy fillér se maradt, mindent föléltek a szülei. De mihelyt az öregek meghaltak, a fiút kötéllel sem tarthatták volna vissza: a kikötőben éppen egy nagy angol gőzös horgonyzott, kazántisztítás orvén. Itt állt szolgálatba, persze legalul kezdte, mint fűtő. Az volt a szándéka, hogy megszökik a hajóról, mihelyt Amerikába érnek. Természetesnek tartotta, hogy ekkora nagy hajó nem tarthat máshová. A gőzös útiránya azonban sok más helyen keresztül vezetett az amerikai partok felé. Vagy két esztendőt töltött el a kazánház poklában, és lassankint rájött, hogy mekkora nagy a világ. Ekkor végre a hajó horgonyt vetett egy amerikai kikötőben, Biom megszö kött a fedélzetről, hajóspoggyászát is otthagyta, bár idővel szívéhez nőtt a benne összegyűlt sok apró-cseprő holmi. De a veszteség ellenére büszke volt és úgy érezte, joggal; hisz végeredmény-
