Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 8-9. szám - Vladimír Mináč: Bánat (ford. Havas Márta, rajzolta Lőrincz Gyula)
górva, de ki sem szállt az autójából, azon nal sietett a kis beteghez. Janó lassan in dult utána. 'Már hajnalodott Az Utat tisztára mosta az eső. A vihar után hűvös volt, az esőcsep pek komolyan, mozdulatlanul függtek az égerfák és fűzek ágain, az út mentén sötéten zúgott a megduzzadt, zavarosvizű patak. A falu előtt az orvos autójával találkozott, már száguldott vissza a városba. A párás ablak mögött felvillant Anka fehér arca, tágranyílt, riadt szeme. Ondrejkót a kór házba viszik, gondolta Janó. baj van vgle, nagy baj• • . Gbúrék udvarát mintha kiseperte volna a vihar, tiszta volt. az eső minden szemetet a patakba sodort. Janó kifogta a lovakat, ellátta őket és a fáradtságtól leragadó szemmel nagynehezen felmászott a széna- padlásra. A frissen szárított sarjúba vetette magát és abban a pillanatban elaludt. Arra ébredt, hogy valaki megérinti a vál lát. Nehezen nyitotta fel a szemét: eleinte semmit sem látott a szénapadlás félhomá lyában. Majd lassan egy fölébe hajló sovány arc. éles orr, piszkos szürke sörtékkel be nőtt áll bontakozott ki előtte: megismerte az öreg Grzsót. Felült, nyomban visszaemlékezett minden re. ami történt, éberen felfigyelt és várta, mit mond az apósa. Grzső is leült, egy fűszálat rágcsált békés arccal, mintha csaknem mindennapos csa ládi-baráti beszélgetésre jött volna. Sokáig hallgatott, várta, hogy Janó szólaljon meg először, végül mégis neki magának kellett elkezdenie. — Hallom, a városban voltál... — Mhhmm ,.. — Nagy vihar volt... A lovaknak nem történt semmi bajuk? Neked sem? — Semmi.. - — Akkor jó — jegyezte meg Grzsó. Kicsit habozott, majd erőltetett nyugalommal kér dezte: — No és... az a gyerek — nagyon meg ütötte magát? — Nagyon. Talán — halálosan. Grzsó hunyorgó szürke szemén féle lem árnyéka suhant át. Elfordította az ar cát, hogy Janó ne nézhessen a szemébe és látszólag nyugodtan, de hangjában fojtott remegéssel mondta: — Leesett a fáról. Letört alatta az ág. A fal párkányán meg ,üveg van, könnyen lehet, hogy meg is sértette magát.,. Janó élesen nézett Grzsóra és keményen, fenyegetőn mondta: — Tudom én, hogyan esett le. Jól tudom — és maga hiába is titkolná isten — ember előtt... ! Grzsót elöntötte a méreg:
