Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1955 / 8-9. szám - Vladimír Mináč: Bánat (ford. Havas Márta, rajzolta Lőrincz Gyula)

karral és lábujjhegyen — maga se tudta

miért.

Janó letörölte verejtékes homlokát. Nem

a teher izzasztotta meg — Ondrejkó >köny-

nyü volt, mint a madár — inkább az ijedség,

amely nem hagyta el, mióta Ondrejkót meg

találta az öreg Grzso kertfalának a tövében.

— Hol a villany? —

— Balra... nem, jobbra... — dadogta

Anka; agya képtelen volt felfogni, ami kö

rülötte történik.

— Várj, majd én... — tette hozzá.

Kezük találkozott a kapcsolónál és Gfeűr

Janó érezte, hogy Ankáé remeg.

A tágas szobát fény öntötte el. A sarok

ban tiszta lenabrosszal letakart, két személy

re térített asztal állt.

— Vacsorával vártam — mondta Anka és

gyámoltalanul, ólomlábon közeledett az ágy

hoz. óvatosan leült a szélére, ahogy alvó

gyerek mellé ülünk, ha nem akarjuk felköl-

teni, és mozdulatlanul meredt a fiára,

Gbűr Janó kalappal a kezében állt ott.