Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 8-9. szám - Fábry Zoltán: Kevesebb versek - több költészetet!
Aztán lepihen a kerítés tövébe s főtt kukoricával szájhanrvonikázik.” Tud rajzolni és jeleníteni: „Jégcsapok csipkézik az ereszt, csillog á pályamunkások bajsza. Ragyog a sín. Lassan gördülve egy mozdony közeleg rajta” Szerelmi lírájának költői erényei vitathatatlanok. „Báránycsengom vagy, ré tem, vadvirágom, kezem hajadba neíelejtset szakaszt." A kompon járó kedves, természetet babonáz: „szeiídebb a vízhuliálmzás és a túlsó part halk bokraival közelebb siet". A szerelem és a munka egybekapcsolása, mely annyi mai költőnél frázisba fullad, Veresnél törésmentes lírái eredményez. A munkába siető lány lépteire minden megelevenedik: „Kíváncsian bújt ki fahíd alól a patak is és felcsevegett, utánad fordult minden bokor s a felhöcske a hegyek felett... vígabban szólt a qyársziréna, boldogságunkat dúdolta; s a aombák, ha már volnának itt, kalapot is emeltek volna”. Feledkezz bele: adja meg máshol a munkásélet szerelmi menlevelét: „Igen, feledkezz bele, kmnám. < Galambod szép kökény-szemébe. em.ber vagy. nem aép; menj a réti a közelgő alkony elébe. Csodáld la tájat, merengj, dúdolj, teheted, mert egész nap hősin álltad a sarat géped mellett”. Az új élet hiteles szava és nyugtája így lehet Veres János költészete. A múlt rossza és átka itt a legteljesebb anachronizmus: „A múlt suhogó szoknyás hölgyek kedvelője s vért. hányó munkások bakója, a múlt, dáridós földesurak temploma, zsellérek gonosz mostohája, a 'múlt. zsuptetős kunyhók sötétsége, csárncsoaó uzsorások talpnyaló ja, bűnösök ágyasa, — a múlt! Ha van, aki még ezt visszasírja, az vagy sülibolond, vagy — ellenség." A ió magyarság ismérve időkérésén változott: ..nem zsinóros mente, de ha zánkért végzett becsületes mnoka”. De a jó magyarság ma nyelvvédelem és nyelvti sztaság is- „Mint két szemednek a világát — Kazinczy s nagy elődök szerim úgy őrizd nyelved tisztaságát! Á palántát a gyom elnyomja s a szenny az édes anyanyelvet, kristályos tisztán szálljon a dal, melyet apáink énekeltek: E nyelv, melyen Kossuth beszélt, s Cegléd piacán dörgött Dózsa,
