Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 8-9. szám - Fábry Zoltán: Kevesebb versek - több költészetet!
V. A vers bizonyítvány. Népet és költőt egyformán vizsgáztató megnyilatkozás. Ha e három verskötet eredményét summázzuk: örömöt és bosszúságot érzünk. Egyszerre és egyben. Az öröm és bosszúság, a jó és a rossz néha ugyanabból a versből hámozható ki. Néha csak egy szóról van szó. de ez a rosszul vagy rossz helyen alkalmazott szó, képes szétvetni az edényt, a formát és elcsurgatni a tar talmat. Ez mindenképpen a mondanivaló bizonytalanságára, a ki nem ért gon dolatra utal. A költészet: névadás. Maradandó definíció, mondanivaló töretlensége. A költé szet a gondolatkimondás művészete: formábaszabott koncentráltság.' A költészet a nyelv kinyilatkoztató felsőfoka: forma és tartalom természetesnek ható töké letessége. A névadás: névteremtés. A kimondás: teremtési folyamat, szülés és születés. Kínnal jár és mégis játszi könnyednek tűnik: megoldottnak, végleges nek, továbbadhatónak. A költő csak így — e névadással — lehet milliók szava! Költőink — mint fentebb láttuk — mondanivalójukat sokszor hol pongyolán fogalmazzák, hol kínos erőltetettséggel kibogozhatatlan görcsbe csomózzák. Mon danivalójuk nem villan át belénk azonmód. A bizonytalan megragadás lehetet lenné teszi a névadás, a költészet lényegét. A tartalmi bizonytalanság sokszor még külső névadásra sem képes. A bizonytalaniság már a verseimnél kezdődik, ami természetes, mert maga a verscím — már névadás! Gyurcsó 93 verséből 39-nek nincs címe. neve. Verskezdet helyettesíti. Költőink elodázhatatlan felada tává így vélik a névadás! Nevet adjatok a gyereknek, helytállót, törvényeset: tiszta képet, hangot, gondolatot ja szemnek és fülnek! Hogy mint kell, hogy kell, arra megint Gyurcsót idézhetjük. A rizsföldi aratásnak külön módja van: „vigyáz va lépnek és dalolva vágják”. Amikor a költő ezt ütembe fogva, így fogalmazza meg, akkor egy folyamatnak adott nevet és létet, mely most már szembe, fülbe, agyba ragadva él és hat tovább. Keresd a szót költő: ez és ennyi a hivatásod és ne váltsd könnyelműn aprópénz re. Törd a fejed néha egyetlen egy szón, mert ez az egyetlen Szó megváltoztathat és megvilágosíthat mindent! Törd a fejed névadó, az egyetlen igaz és csak oda illő szón, akár egy napig, két napig, három napig és ha nem találod meg, hagyd abba és vedd élő a verset egy hónap múlva és akkor a véletlen egy villanással ajándékoz meg vele. A véletlen, mint hónapok kínjának, töprengésének, munká jának hirtelen koronája, jutalma: hiánytalan megoldás, névadás! A versek egyik legnagyobb értője — Paul Valéry — ezt a paradox folyamatot így fogalmazta meg: „szorgalommal keresni azt, amit csak a véletlen útján lehet megtalálni.”' Légy költő, légy névadó szlovákiai magyar verselő! A^frázishínárból kikecme regve, most már nézz és töri nagyobbakra: névadásra! Kevesebb verset és több költészetet: -ez legyen a parola! Légyen gyümölcs a fán! éljen soká, mint szabad népünk, ki jövőt dajkál izmosodva!” - Nem véletlen, hogy egy költőnk sem idézi annyit nagy klasszikusainkat, mint épp Veres János. Balassi, Csokonai, Berzsenyi, Petőfi és a Ludas Matyi Fazekasa nála résztkérő mai valóságok. „Tyukodi pajtás s Dózsa booskoros talpasainak mai ivadékai”, munkások és parasztok és e „cserzett arcok” könyv felé hajolnak, katedrára figyelnek: „Itt vannak, im, szomjühozva a tudomány forrásainál, melyek ki nem apadnak. Jó Balassink lúdtollával leírom és tesvér-öröm ád csengést a szavaknak: bölcsességről példát, változásról formát mindeneknek ők adnak!” A nép és a költő találkozásának, esynyelvűségének így lesz Veres János egyik hazai példája. A civilizáció Volta-oszlopai szaporodnak.
