Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 1. szám - Martin Andresen Nexő: Blom árboncmester (ford. Tóth Tibor, rajzolta Szabó Gyula)
BUtff ÁlflíOCMJSS'nplí Irta: Martin Andersen Nexö Az elmúlt 1954-es esztendő ragadta el őt közülünk néhány nappal azelőtt, hogy 85. születésnapját ünnepelte volna. Ő volt az utolsó tagja a skandináv írók nagy nemzedékének. S éppen Nexö képviselte leghívebben és töretlenül a humánumnak, az igazi emberségnek a vonalát, amely egyedül hivatott alkotásra és harcra lelkesíteni az írót. Az olvasók többsége Nexőt, mint a „Szürke fény" (Ditta) és a „Hódító Pel- le” íróját ismeri. Márpedig ez a két regény minden nagyszerűsége és magával sodró ereje mellett is csupán egy része Nexö művének, bennük érte el egy-egy csúcsát az író alkotó ereje, mellettük azonban más csúcsok is állnak, minde nekelőtt, a két ,№orten”-regény ■— a „Vörös Morten” és „Az elveszett nemze dék” — valamint számos más mű. Éppen a több mint ötven esztendővel ez előtt íródott Nexö-regények — „Bűnhődés”, „Egy anya" és „Bőség" — tanú sítják, milyen mélyen gyökerezik Nexö realizmusa a skandináv irodalom leg nemesebb hagyományaiban, amelyeket Ibsen, Bjömson, Póntoppidan, Jonas Lie, Strindberg és mások neve fémjelez. És ugyanakkor az 1899-ben megjelent „Bűn- }iödés’’-ben ezt a mondatot találjuk: „Úgy hiszem, az idők annál jobbak lesz nek, minél inkább átvesszük a felelősséget mindenért — és ezzel egyidejűleg az egész jövedelmet is". Ezzel a mondattal hitet tesz a harmincéves Nexö a demokrácia és a szocializmus eszméje mellett, hirdeti á tömegek jogosult kö vetelését, amely az akkori burzsoázia bírálatából fakad. A reális tartalom gazdagsága jellemzi Martin Andersen Nexö minden írását. Ezért ír riportokat is, hogy közvetlenül ábrázolja a megismert valóságot, az általa bejárt országok — Anglia, Olasz- és Spanyolország életét. „Spanyolor szági utazásom" — mondta Nexö — „bőséges élettapasztalatokkal gazdagított. Ott ismertem meg — olyan időben, amikor a kommunizmus még a jövendő méhében rejtőzött — a szegények kommunizmusát és megtudtam, hogy a kom munizmus egy az emberséggel". Riportjaiban Nexö megtanítja az olvasót látó szeme és okoskodó értelme használatára, hogy a dolgok felszíne alatt megis merje lényegüket. Martin Andersen Nexö irodalmi munkásságától mindig elválaszthatatlan volt politikai tevékenysége. Az idősebb nemzedék tagjai emlékeznek yeiég rá, milyen következetes bátorsággal és becsületességgel állott helyt kezdettől fogva a Szovjetunió mellett, emlékeznek előadásaira, amelyeket a Nemzetközi Munkás segély javára tartott Európaszerte. Férfiasán fellépett a fasizmus ellen, minden formájában és megnyilvánulásában; 1933-ban azok között volt, akik leleplezték a hitleristák gaztettét a birodalmi gyűlés felgyujtásában, 1936-ban köszöntötte Ernst Thalmannt 50. születésnapja alkalmából, 1937-ben a Franco-hordák ost romolta Madridban lelkesített ellenállásra, a nemzetközi dandárok egyike az ő nevét viselte. Tudjuk, hogy Nexö meneküléséig Dániában szervezte és vezette az ellenállást a hitlerista fasizmus ellen. Később Svédországból, majd Moszk vából, utána újból Dániából védte fáradhatatlanul a béke ügyét, tiltakozott a szabad véleménynyilvánítás minden elnyomása ellen. Harcos vezetője volt a iékevédők mozgalmának, a nemzetek megértésén, közeledésén munkálkodott. Élete utolsó esztendeit a Német Demokratikus Köztársaságban töltötte. Miért hagyta el Dániát? Erre a legtalálóbb választ maga Nexö adta: „Ha az ember egész életében az egyszerű népért harcolt és felsőbb helyekről minden hálátlanság volt <a bére, öregkorára nem várhat szebbet, mint hegy olyan országban éljen, ahol nemcsak a kisemberek becsülik meg a munkáját, hanem az ország vezetői is, ahol népet és kormányt egy érzés, egy törekvés hat át. Ez az igazi demokrácia
