Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 7. szám - E. V.: Herodes és Herodiás. P. O. Hviezdoslav tragédiájának bemutatója a bratislavai Nemzeti Színház új drámai színpadán
Herodes, Jochanán és Salome ókori alakjait megfesse, ahogy ezt a romantikus hevületű Oskar Wilde Salome című bizarr játékában megtette. A bibliai történet csak keret ar ra, hogy gondolatait a maga koráról el mondhassa. Az ókort a költő azért idézi, hogy kora társadalmának fonák szociális helyzetére utalhasson. Amikor Hviezdoslav Herodes feslett tíbériasi palotáját hozza a néző elé, — a költő a bécsi császári palo tára gondol. A nép vére és verejtéke csak hulljon, s adja oda minden gazdagságát, hi szen a királyi bíborpalást fényét emeli — mondatja Herodessel és a monarchia uraim gondol. Ez teszi naggyá és becsessé Hviez doslav drámai költeményét, a nyomorgó és elnyomott nép szabadság énekét. Maga a bibliai történet, Herodes szerel me mostohalánya, Salome iránt úgy pereg le előttünk, ahogy a történelemből, a bibliá ból ismeretes. De Hviezdoslav tragédiáját nem bírálhatjuk el csak a történet hiteles sége szempontjából, megfeledkezve a tragé dia mondanivalójának eszmeiségéről. Hero des ellenlábasában, Jochanánban Hviezdo slav egy bibliai köntösbe öltözött forradal márt jellemez. A kereszténység előhírnöké nek, a próféta Jochanánnak szerepe kettős: Egyfelől a harag hevével ostorozza a kirá lyi udvar feslettségét, másfelől a népben a szebb és boldogabb jövő hitét ébreszti. Borodáč rendezői felfogásában élesebb meg világításba kerül az a szava, hogy utána jön valaki, aki alapjaiban .megrendíti a ki rályi palota oszlopsorát és a falakat rá dönti a népről megfeledkező nemtelen, el fajzott uralkodóra. Jochanán alakjában maga a költő áll elénk, a költő, aki tudja, hogy el kell buknia, nem élheti meg az új világot, de felismeri és optimista hittel hirdeti, hogy ennek az új világnak fel kell virradnia. El kell jönnie az új embernek, aki leoldja a népről a bilincse ket és meghozza neki az áhított szabad ságot. Janko Borodáč rendezésének legnagyobb érdeme, hogy a bibliai mezbe öltözött tör ténetből művészi érzékkel kiemelte ezt az eszmei mondanivalót és munkája nyomán a tragédia optimista hitben cseng ki. Egye dül a befejező képben csökken a dráma fe szültsége. Hviezdoslav a száműzetésbe in duló Harodest túlságosan megterheli böl- cselkadő elemekkel és ezt a törést a ren dezés sem tudja áthidalni. Hviezdoslav nyelve nagyon igényes, s mély gondolatait nem éppen könnyű fel adat elevenen és mindvégig meggyőző erő vel tolmácsolni. A színház legjobb versmon- dődt küldte csatasorba a siker érdekében. Viliam Záborský, a szlovák színpadnak leg képzettebb szavalója, Herodes igen bonyo lult nehéz szerepét jól fogta fel, a feslett, s élveteg uralkodó elvetemültségét és gyen geségét, puhaságát egyforma művészettel interpretálta és talán csak a királyi alak félelmetes nagyságával maradt adósunk, éppen a költői szöveg bölcselkedő elemei miatt. A Herodiást első szereposztásban ala kító Hana Meličková megadja a holtteste ken át gázoló, .félelmetesen elszánt, fene- vadszerű asszonyalaknak hitelét. És Mária Prechovskának is sikerült ezeket a jel lemvonásokat kellően kidomborítania. Ta- mart, Herodes első feleségét Olga Borodáčo- vá és Mária Banciková játsszák. Mindkettő ben van elég nagyság s a lemondásban ki rályi fenség és keménység. Kralovičová Salo- meja érdekes, sokrétű színészi teljesítmény. Hviezdosiav Salomeja túlságosan passzív lény, nem izzik és nem csábít, mint a bib liai történet Salomeja, a tragédia nem mu tatja be Jochanán iránti szerelmét és ezért fejve te lének kérése — a visszautasított szerelemért való bosszúja — kissé talányos a tragédiában. Krajčovičová az anyja sugal latát követő gyermeket játszotta meg he lyesen, de ez nem a biblia erőszakos, ero tikus Salomeja, — ezzel a költő maradt adó sunk. A másik Salome, Hana Sarvašová ugyancsak a gyermekit emelte ki szerepé ben s a szép szó, a nemes gesztus kiemelé sére összpontosult játéka. Herodes ellenlábasát, Jochanánt Ladislav Chudík zengő férfias pátosszal kelti életre. A tragédia legköltőibb képeiben, Jochanán a néphez beszél s a király szemébe vágja igazságait A tragédia legszebben és leg- költőibben megrajzolt alakja mellett kima gaslik néhány kitűnően jellemzett figura, elsősorban Filip, Martin Gregor erőteljes, művészi alakításában és ugyanilyen jó Gustav Valach is Manahen szerepében. Ju- raj Paska, Karol Machata, Karol Zachar és Oíga Sýkorová tűnnek ki még az epizódsze repekben, de kívülük a színház valamennyi tagja játszik és a rendező gondosságát di cséri, hogy sehol sincs zökkenő, hamis hang. Ladislav Vychodil színpadképei kitűnőek, jól érzékeltetik a tragédia hangulatát és jó lehetőséget biztosítanak a színészek játé kának. , i E. V.
