Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 7. szám - E. V.: Herodes és Herodiás. P. O. Hviezdoslav tragédiájának bemutatója a bratislavai Nemzeti Színház új drámai színpadán
HERODES ES HERODIAS A fennállása harmincötödik esztendejét ünneplő szlovák színházi világ május 28-án új színházzal gazdagodott. Díszes ünnepsé gek között megnyílt Bratislavában a Nem zeti Színháznak P. O. Hviezdoslavról elne vezett drámai színpada. Klembarkon, egy kis sárosi faluban ren dezte meg Jankó Borodác nemzeti művész, a szlovák színművészet egyik megteremtő je, első előadását sárosi dialektusban az akkori tipikus falusi értelmiség előtt. Meg emlékezésében Borodác elmondja, hogy a petróleumlámpa fénye mellett előadott já ték tetszett a közönségnek; igaznak, való életnek találta a színpadról elhangzottakat. Az eltelt 35 év alatt nagyot fordult a vi lág, s talár, éppen a klembarid iskola petróleumlámpájának sárga világossága és a Pavel-Országh Hviezdoslav Színház 156 reflektorának fénye közti különbségen mér hető le legjobban a szlovák színház eddig megtett útja. Göröngyös és nehéz volt ez az út, hiszen huszonöt éven át a burzsoá Herodes (Viliam Záhorský) és Salome (Maria Královičová.) színház vezetés kalmárszellemével kellett az első úttörőknek, az első színásznemzedék- nek megküzdenie. Sok tévedés, formalista elhajlás ellenére is 'büszke lehet a szlovák színház erre a kísérletekben, kezdeményezé sekben és sikerekben is gazdag harmincöt esztendőre, mert Európában a szlovák szín művészet megteremtői az elsők közt is merték fel az orosz dráma és a szovjet színpad forradalmi jelentőségét. Ján Boro- dác és Andrej Bagar az élen jártak azok között, akik már jóval a fasizmus uralom- rajutása előtt K. Sz. Sztanyiszlavszkijnak, a színházi vüág legnagyobb szakemberének és forradalmárának tanításai szerint meg teremtették itt az új játékstílust és keres ték a megfelelő színpadi formát. A szlovák színház kezdettől fogva a szov jet színművészet szellemében nevelte az első színésznemzedéket — az apák, a szü lők közönyével, sőt ellenszenvével szembe- szállva. Ma a szlovák színpad méltó büsz keséggel tekinthet vissza a múltra és nagy költőjének, Hviezdoslavnak szavaival el mondhatják, hogy színháza a nép tükre. A Herodes és Hercdias, Hviezdoslav egyetlen drámai műve, mellyel az új szín ház megnyitotta kapuját, harmadízben ke rült most a néző elé. Az első két bemutató azonban csak szerény kísérletnek mond ható, a színpad szegénysége, a szereplőgár da kis száma lehetetlenné tette, hogy a költői szó teljes szépségében és gazdagsá gában érvényesülhessen. Most első ízben történhetett, hogy a költő szavai Jankó Bo- rodác nemzeti művész kitűnő rendezésében nemes veretükkel csilloghattak, s a szín pad megmutathatta azt, amit Hviezdoslav elképzelt. Természetesen hiba volna Hviezdoslav tragédiáját a shakespearei vagy schilleri dráma követelményeivel mérni, de a Hero des és Herodiás mély költői gondolatokkal teli művészi alkotás, melynek minden során érezni, hegy a nép szolgálata ihlette meg a költőt. A néző előtt nyilvánvaló, hogy Hviezdoslavnak nem állott szándékában Iz rael történetéből öncélúan meríteni, nem az volt a célja, hogy a bibliát idézze, és P. O. Hviezdoslav tragédiájának bemutatója a bratislavai Nemzeti Színház új drámai színpadán
