Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 7. szám - Veres János: Röpülj páva
A halastó. is cselédnek álltam a Kisfaludy-pusztá- ra, hogy apám kommandóját kipótolhas sam. Sóra meg paprikára is kevés volt, amit ő keresett. Az uraság szűkmarkú volt a cseléd jeihez, de Murtin elvtárs nem igen al kudozhatott vele. örülnie kellett, hogy munkához jutott. Odahaza hat ifjabb testvére tengődött. Később visszakerült a gyárba és a cserepelésnél dolgozott. A háborúról beszél aztán, melynek tü ze megérintette őt is. Meg akarta men teni az üzem kulcsait a németek elöl, mert tudta, hogy fel akarják gyújtani a gyárat. Terve nem sikerült, a néme tek karmaiba került, akik magukkal hurcolták Hegyeshalmon keresztül nyu gatra. Nem jutottak messzire, fogságba estek és Murtin elvtárs nemsokára ha zakerült. Itthon örömmel látta, hogy a gyár nem égett le, a nádknak már nem volt idejük rá, hogy elpusztítsák. Amíg ő odajárt, a feleségének mene külnie kellett. A felszabadulás utáni napokban jött volna haza, csak azt tud ta volna, hogyan. — Egy szovjet katona hozta haza sze kéren az asszonyt meg a holmit, az is ten áldja meg érte — mondja. Azzal búcsúzik, hogy két fia közül a kisebbik bányászmérnöknek készül. Mikor a múltról beszélt, felhős volt a gyár portásának arca. Most, mikor a fiát említi, derű ragyog róla. S míg az égről lesütő nap csak a hátam, ez a de rű a szívem melegíti. * * * A gyártól már nincs messze a község. Az út mellett hullámzik a cseperedő búza. Megállók a Sajóhíd közepén. Né zem a sajógömöri hegyet, amelyen egy kor Mátyás parancsára kapáltak az urak, lejtőnek lefelé. Gyakran megtörölhették izzadó homlokukat csipkés zsebkendő inkkel. A réten az állami gazdaság gu lyája legel. Zúgva, csobogva siet dél felé a Sajó. Itt valahol verte meg 1848-ban Dem binszky Schlick tábornok seregét. Tovább indulok. Jobbra a rét csupa sárga virág. A Csincsa patak inkább áll, mint folydogál. Sással benőtt csendes víz, kacsák paradicsoma. * * *
