Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 7. szám - Veres János: Röpülj páva
A kastély, mely a régi könyvek sze rint a Tornallyai család ősi fészke jpolt, a XV. században épült református temp lom mellett áll. A család 1427-ben 46 jobbágyportával bírt. Tíz évvel ezelőtt a régi család leszármazottai kihullottak a történelem rostájának likain. Ma gyer mekotthon van a kastélyban. Csinos, virágos udvaron át jutok az épületbe. Záremba elvtársnöt, az otthon vezetőjét, irodájában találom. Teltarcú, mosolygós leány. — Áz otthon 1950-ben nyílt meg — mondja — s hatvan gyermek fér el benne. Tulajdonképpen a 3—6 éveseké volna az otthon, de lakik benne több iskolás gyermek is. A gyermekek vagy árvák, vagy olyanok, akiknek dolgoznak a szü leik. A házban óvoda is van. A kicsinyek szabad óráikat játékkal töltik. A 27 is kolás a tornaijai iskolákat látogatja. Először a fürdőszobába megyünk. Négy kád és zuhany várja a fürdeni kí- várücozókat. Az ebédlőben alacsony asz talok, kis székek sorakoznak. Van még itt ezenkívül játszóterem — itt most nincs senki, mert nyáron inkább kint tartózkodnak a gyerekek, — tanulóte- rem, kislányhálóterem, kisfiúhálóterem. Itt meg kell állni. Az ágyak világoskék terítővei vannak letakarva. Itt álmod nak a kis emberpalánták Hamupipőké ről, ha ráborul a kertre az est fátyla és kialszik a villany. A hold rásüt olyankor a házra s a nagy fák alatt meghúzódó otthon maga is olyan, mint egy mesefilm díszlete. Véqiameqyek a nagyobb leányok és fiúk hálóján és a betegszobán. Az orvos kétszer néz be hetente, de ha beteg va laki, azt mindennap felkeresi. A mos dószobában nyolc kis porcelánmosdó fe hérük. Nagy kert közepén van a játszótér, Éppen egy fehérköpenyes gondozónő iátszik a legapróbbakkal. A kert fái, bokrai bőséges árnyékot adnak. Egy helyen bokrokkal benőtt kőhal maz magaslik. Talán a monográfiában említett várkastély omladéka. Oldalá ban várbástva-utánzat. A kapunál, a vén szomorúfűz alatt, még meqállunk. Hároméves kisfiú sza lad kísérőmhöz, belekapaszkodik köpe nyébe. A lány felveszi az ölébe és meg- sírnoqatja. Ej, minek szomorkodsz, öreg fűz, ami kor ilyen szépet látsz? * * « Az új bölcsőde mellett megyek to vább. Nem nagy, de nagyon szép. Ab lakaiban virág integet, a tornác oszlo pait zöldre festették. Az udvaron kötélen szárad a sok kis pólyahuzat, ágylepedő. A tornácon gye rekkocsit tologat egy gondozónő. Altat ja a babát. Pár lépésre innen állnak a legszebb, új munkáslakoházak. Erkélyes, emeletes épületek. Kényelmes, kedves lakások vannak bennük. % * * Az egykori Fehér ló emeletes épületé ben találom a kultúrotthont. Kocsma, szálloda és ki tudná, mi volt még ben ne valamikor. Ma a művelődés felleg vára. A könyvtár ajtaja elé érek. Én, ha könyvtárba lépek, mindig úgy érzem, hogy haza érkeztem. Biztos, hogy a sok könyv között jó néhány régi is merősre bukkanok s mintha csupa ro kon kiízt időznék ilyenkor. Utána be mutatkoznak az embernek a még isme retlen jóbarátok, a még el nem olvasott könyvek. Csák percek műve — amíg beléjük lapozok, — hogy azokat is szí vembe zárjam. S mikor a tornaijai könyvtár küszö bét átléptem, a hazatérés érzése még más örömmel is párosul. Az ablakon kövér kévékben hull be a napfény, az ablakpárkányon és polcok tetején virá gok mosolyognak, úgy mint. az a szőke asszony, aki kezet nyújt. Mindez igen kellemessé teszi a han- aulatot. A ruganyos fotelbe élvezet be leülni. A szőke asszony az egyik könyvtáros. Neve: Egqenhofer Ferencné. A másik: Tyukodi Józsefné. Egqenhofer elvtársnő két éve dolgozik itt. A kerületi nemzeti bizottság kul- túrosztálya oklevéllel tüntette ki a nép nevelés terén végzett kitűnő munká jáért. A magyar könyvek külön polcokon vannak. Makarenko, Pavlenko, Mikszáth, Keszthelyi, Polevoj, Puskin, Rabelais, Egri Viktor, Csehov, Drda... tovább nem sorolom. Sok könyvtárban megfor dultam. de ilyen rendet, mint itt van, méa sehol sem láttam. Az egyik ablak párkányán a nemrég érkezett új köny vek. Köztük Csanádi-Varqyas „Röpülj, váva. röpüljn című népballada-qyűjte- ménvének két példánya. Mielőtt ez a könyvtár megnyílt, mű ködött már egy könyvtár a közséaben, de annak a forgalma meg, sem közelítet te az újét. Három iskolásgyermek válogat a köny-
