Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 7. szám - Veres János: Röpülj páva
Trta: Veres János Bején átutazva Tompa Mihály jut az ember eszébe. Az öreg fák még látták őt, amikor gondolatokba merülve el ment mellettük. Petőfi is járt itt, 1847 júliusában. Itt írta: „Tompa Mihályriál" című költeményét. Mikor az autóbusz a temetőt is elhagyta, az utas szeme elé tárul a tornaijai határ, a község házai és tornyai, a sík mezők és rétek s kelet felé a távoli dombok. Még jól szemügyre sem vehetted a tájat s lefé kez a jármű a téglagyár előtt. * * * Letanovszky elvtárs, a gyár könyve lője vezet végig az udvaron. Útközben elmondja, hogy az év elejétől május 10-ig a gyár kész téglában 102 száza lékra, cementblokkban 126 százalékra teljesítette a tervet. Az utóbbi időben jelentős önköltségcsökkentést értek el. — Az éxpedíciós csoport teljesítmé nye — mondja — országos viszonylat ban is rendkívüli. Naponta 15—16 va gont raknák meg s fekbért az idén még egyszer sem fizettünk. Domb oldalában van az agyagbánya. Ősszel nagymennyiségű agyagot lőttek le, amit most báger kanalaz. Régen la páttal dolgoztak itt. A fejtett földet csil léken szállítják a felhúzóhoz. A mecha nikus felhúzóban drótkötél viszi fel a kocsit a malomhoz. A malomban gyor san futó henqerek működnek; finom massza készül, ebből lesz a tégla. A massza présen keresztül jut az Ön- levágóba, amely megfelelő nagyságú da rabokra szeleteli. Valamikor a szeletelés is kézzel történt. Ezután az elszedők a nyerstéglát kocsira rakják és a termé szetes szárítóba szállítják. — A műszárító építése tervbe van véve — mondja Letanovszky elvtárs — s általában nagy változások lesznek a következő ötéves terv során. Eltávolítják például a gyárból a sze zonosságot, az alkalmazottak részére eqész éven át munkát biztosítanák. Ed dig télen csak a cementblokkosok dol goztak. A többiek elmentek fát vágni. A gyár is megsínylette a szezonosságot. Az ősszel eltávozott emberek nagy része tavasszal nem jött vissza, új munkáso kat kellett felvenni és betanítani. Ezek egy ideig nem tudták olyan eredménye sen dolgozni, mint elődeik. A szárítókban szürke nyerstéglák pi hennek. A csille ráfordul a vaskorongon az idevezető sínre, s már rakják is rá a kiszáradt darabokat. Innen a modern, alsó huzatú kemencébe viszik Őket. A kész téglát vagy rögtön szállítják az állomásra, vagy a hátsó udvarban raktározzák fel. Letanovszky elvtárs megemlíti: a múltban az is előfordult, hogy Csehor szágba szállították a tornaijai téglát, az itteni építkezésekhez pedig onnan hoz ták. Most már leginkább csak a beszter cebányai kerületbe szállít a gyár. Megnézzük a cementblokkóícat. Egy ilyen blokk 9 téglát helyettesít. Főkép pen az EFSZ-ekben szükséges, alacso nyabb gazdasági épületek építésére használják. A téglagyárban, a járás egyetlen ipari üzemében, Kubik elvtárs a jelenlegi kultúr felelős. Asztalosmunkát végez, s közben a rádiót kezeli, melynek szava hangszórókon át jut a munkásokig. A rádió egy kis szobában van, ez volna az üzem kultúrhelyisége. Ha sikerül, nemsokára építkezésbe fognák s lesz új, nagy kultúrterem, meg üzemi konyha. Ez utóbbi is nagyon hiányzik, mért a munkások zöme vidékről jár be. Új női és férfi fürdő van a gyárban, ennek örül is mindenki. Azelőtt vagy piszkosan mentek haza a munkások, vagy az útszéli pocsolyából mosakod tak. Az udvaron traktorvontatta szállító- kocsik haladnak, száll a por, dörög és megáll a motor. Az expedíciósok rakni kezdik a téglát az üres kocsira. A bejárat mellett Murtin elvtárs szö- gelgeti a kerítést. 1926-ban már itt dol gozott a gyárban. Most ő a portás, mert gyengélkedik, sérve van. Sapkája ellen zője alól néz fel kék szemével. Sovány, barna ember, negyvenhét éves. Szeme a távolba réved, de önmagát látja, fiatalon és rongyosan. A múltat látja és arról beszél. 1932- ben leállt az üzem. Azt a kevés kenyeret is kivették a szájából, ami ad dig az övé volt. — Cselédember fia voltam, magam
