Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 7. szám - Kultúra a tarlón, dal a búzamezőn
ból. Pedig amikor könnyebb dalokat énekelt, még a hangja is kellemesebben hatott. Egy más alkalommal meg aratás meg kezdésének ünnepélyes aktusán vettünk részt, ahol szintén egy Csemadok kul- túrbrigád adott műsort. Amikor a kom bájnok indulásra készen álltak, felso rakozva a kombájn előtt állt a kis kul- túrcsoport és az egyik szólóénekes ke zét tördelve nyújtotta a dalt: „Óh, miért is láttalak meg akkor ...” Mondani sem kell, hogy elérzékenyültek az egyébként nem igen szentimentális kombájnosok is. Pedig a kedves lírai dal igazán szép egy táncestélyre. A tanulság tehát, ne tangóval, angol- keringővel és más érzelgős lassú dalok kal buzdítsuk az aratókat, hanem friss, jó kedvet fakasztó nótákkal. Kultúrmunkánk legelterjedtebb ága a színjátszó mozgalom. Ebben is főként a nagy színművek előadása. Mivel több kultúrcsoport egész éven át a három fel- vonásos színdarabok előadására speciali zálta magát,, az aratóbrigádok program ját úgy oldotta meg, hogy előadott a háromfelvonásos műből egy felvonást. Ilyen esetet láttunk, • amikor a „Csi kósat játszották (ami egyébként a leg kitűnőbb darab). Andris oldalt tekint és kiabálja: „Ne te ne, ne te ne!” — a szerep szerint a csikónak. A közönség jót ne vet, de nem a műsoron, hanem a szerep lőkön. Itt a tanulság az, hogy a három fel- vonásosak egy felvonását nem helyes ki vinni a tarlóra az aratók közé. Az idő miatt sem. Ritkábban előforduló eset, hogy a tar lóra egy nagyobb énekkart visznek, fel állítják őket és a csendet és megál lást kívánó énekkart nem hallgatja sen ki, mert mindenkiben mozog a vér, min denki ég a munka lázától. Szólni lehet ne még arról, hogy néha verbunkos tán cot visznek a tarlóra, vagy tánczenekart az aratás megkezdéséhez stfo., de most már inkább arról: Mit várunk az idén a kultúrbrigádok- tól? Először is azt, hogy lelkesítsék, kö szöntsék az aratókat, dallal tegyék vi dámabbá a kenyér betakarítóit, a ke nyércsata hőseit. Megérdemlik, nagy munkát végeznek. A kérdés most már csak így ’áll: 1. Van-e idő? 2. Milyen legyen a kultúrbrigád mű sora kint a földeken és benn a faluban? Idő van. Kultúrműsor betanulására, főleg a járási székhelyeken levő tagok képesek és ez helyes is. Ezért ne le- gven egyetlen olyan járási székhely sem, ahol nem szerveznek arató kui- túrbrigádokat. Másodszor, azon nagyobb községekben lehetséges a kultúrbrigád megszervezése, ahol több tag az üzle tekben, vagy üzemekben dolgozik. De vannak arra is példák, hogy a legkisebb falukban is tudnak betanulni kultúrmű sort. így volt ez Csákányoson is. Az arató kultúrbrigádok az idén is kapták műsoranyagot Ennek alapján műsoraikat mindig annak figyelembevé telével állítsák össze, hova mennek, ki nek adják a műsort és mit akarnak el érni. Tegyük fel, hogy az aratás meg kezdésére adnak műsort. Jól betanulva, esetleg zenekísérettel, hasonló pattogó dalt kell énekelni mint a „Kubányi” arató dal, vagy mint Sárközi: „Arató dala”, stb. Helyes lenne az olyan kö szöntő brigád is, amelynek egy-két tag ja csasztuskát dalolna és benne sikere ket kívánna. Kiemelni pl. az olyan ese tet. amikor a kombájnos kötelezettség vállalást tesz, hogy ennyi és ennyi hek tárt arat le, vagy azt. hogy már arat tak és sikert értek el. Kedves közvetlen módszer volna, ha a kultúrbrigád tag jai sohasem mennének üres kézzel, ha nem vinnének pár szál virágot és így köszöntenék az aratókat, vagy a kom- báinosokat. Tűzzék esetleg kalapjukhoz, vagy gépükre a virágot. Ha pedig úgy áll a dolog, hogy több színjátszó csoport nem tud más műsort adni, mint a tanult színdarabot, akkor ilyen akalommal énekeljék a színdarab ban előforduló dalt (Persze, ha van benne és ha megfelel). Legutóbb a gar lántai színjátszók jöttek hozzánk azzal a javaslattal, hogy ők a „Boci-boci tar ka” c. színdarab egyik felvonásával mennek arató kultúrbrigádba. Azt taná csoltuk nekik, hogy ilyen alkalomra ne adjanak elő egy felvonást, hanem emel jék ki a színdarab legjobb dalait .és a műsor előtt öt-hat mondatban mondják el a darab tartalmát. Ezt tanácsoljuk a többi színjátszóknak is. Hogy aztán mennyit lehet elhinni ab ból. hogy dolgozóink nem akarják az
