Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 7. szám - Kultúra a tarlón, dal a búzamezőn
Aratóünnepély a csákányosi állami gazdaságban aratáshoz a dalt, hát erre a legegysze rűbb válasz, hogy semmit. Hiszen nem is kell olyan nagy kor ahhoz, hogy valaki vissza tudjon emlékez ni a kapitalista időkre, amikor gyak ran előfordult. hogy a tarló végén csendőr várta a részes aratókat és ilyen körülmények között is dalolt a nép. Gyakori volt, hogy aratás után sóéban jöttek haza a dolgozók az uradalomból és daloltak. Ugyancsak ismert dolog az aratás előtti áldomás, vagy az aratás utáni bál, amikor búzakoszorúval kö szöntik a gazdát. Tehát van talaja, ha gyománya mai kultúrbrigádjaink műkö désének, csak a folytatásnak ugyanúgy a korban kell gyökereznie, mint ahogy a régi dal gyökerezett saját korában. A mi kultúrbrigádjainknak felszabadult, boldog népünkhöz kell szólniok. A rozsnyói arató kultúrbrigád nemcsak műsort ad, hanem, hogy bizonyítsa ne mes szándékát és célját, a műsor után rendszerint ott marad néhány órát se gíteni a szövetkezet dolgozóinak. Tavaly Gicén a kévéket segítették keresztbe rakni. Ezt is magukévá tehetnék cso portjaink. A gépek hódítása kiszorítja a gaboná ból a kaszát és meggyorsítja az aratást, így a kultúrbrigádoknak benn a község ben, az EFSZ-ek szérűin, vagy ünnepé lyein van legnagyobb lehetőségük arra, hogy előadják műsoraikat. Ilyen esetek ben már inkább megfelelnek az ének és énekkari számok, rövid jelenetek, eset leg zeneszámok is. A csasztuskát, a kon- ferálást azonban itt se hagyjuk ki. Ez a két szám a legalkalmasabb arra, hogy érdekessé tegye a műsort. Szálljon a dal dolgozó népünk újabb győzelméről, szóljon a víg nóta dolgo zó parasztságunk újabb sikeres küzdel méről, az ország kenyerének betakarítá sáról. Ezzel tartozik minden kultúr- munkás, aki népét szolgálni akarja.
