Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 6. szám - Jankovich Imre: A cseh grafikusok kiállítása
Hofbauer: Téli Prága c$ch %r<\fiku$ck kiá(((tá$a A „Fáklya“ hasábjain különféle kiállítások tárgyalása során már többször foglalkoz tunk a -grafikával, nymodon szóba .került már mind az ofesz, a szovjet, mind a mexi kói vagy a szlovák grafika. Jelenleg egy bra- tislavaá kiállítás nyújt alkalmat arra, hogy a cseh grafika-kvfltűráról megemlékezzünk. ÁpriMs hónapban a prágai „Hollar-graffkai szövetség'4 tagjai mutatkoztak be a Szlovák Képzőművészek Szövetségének kiállítási ter mében, átfogó képet adva a jelenlegi cseh grafika törekvéseiről és nívójáról. A fiatal művészgeneráció mellett a tárlaton talál kozhattunk egy sor kiforrott művész jól ismert nevével. Megemlíthetjük Svabinskyt, Karéi Viket, Strettit, Lieslert, vagy Bonda Cirilt, kiknek munkái könyvillusztrációk vagy grafikai ciklusok formájában közkézen fo rognak és jól ismertek a legszélesebb ré tegek előtt. Művészetük szerves folytatása a cseh grafika nagy tradíciójának, mely nek láncolata Hollártól kezdve Antonin és Josef Ménesen, Alesen, Hofbaueren és Bren- nerován keresztül Svabinsky művészi mun kájáig megszakítás nélkül húzódik. Mind a műit, mind a jelen alkotásain érezni a nemzeti jelleg erős hatását. A cseh lélek intimitásra, idillre vágyik, mely tö rekvésnek hatása érzékelhető e nép élet- megnyüvánulásánaik minden területén, első sorban és fokozott mértékben pedig a mű vészek alkotásain. A művészet ugyanis a legalkalmasabb arra, hogy minden hossza- áaknas körülírás nélkül, bizonyos mértékig közvetlenül fejezze ki a lelki tulajdonságokat, továbbá, hogy gyönyörködtessen és újraéb- resizthessen műló hangulatokat. A hangulat leheletfinom skálájának rögzítésére kiváló an alkalmas a grafika, melyet ezen tulaj donsága miatt a képzőművészet kamarazené jének is szekták nevezni. Az említett kiál lításon nyert tapasztalatok alapján megál lapíthatjuk, hogy a jelenkori cseh grafika érdeklődésének középpontjában a természet, a cseh vidék áll, melyet idillikus hangulat képekben igyeíkszöí bemutatni. A tdóMítás anyaga bizonyos közvetlenséggel hat a szem lélőre, éreztetve — minden hangoskodó túl zó pátosz nélkül — azt, hogy valóban olyan művészettel áll szemben, melynek alapja az őszinteség, az emberi belső számítás nélküli feltárása. Ezt a kedvező hatást nem rom bolja le az a körülmény sem, hogy némely esetben a kifejezési technika nem elég sima, ikcmyed és kissé szembetűnő az az alkotó küzdelem, melyet a művész a rende&cezésére á!ló anyaggal folytatott a megfejelő kifeje zési forma eléréséért. JANKOVICH IMRE
