Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 6. szám - Dénes György: Ipolyviski emberek
derűvel kuncognak. A buksi fejek ösz- szehajolnak, és ki tudja milyen nehéz titkokat súgnak egymás fülébe. A tanítás félbeszakad. Makrai József ígazgatótanítóval beszélgetek. — Az ötödik osztály fele elsőrendű tanuló — jegyzi meg. A többiekre sem panasz- kodhatom. Némelyiknek olyan éles az esze, mint a beretva. Nézem a gyerekeket. — Te, ott a fal nál, fiam — intek az egyiknek. — Mondd meg csnk, mi leszel, ha felnősz? — No, Géza, Gyurkovics Géza, állj fel és mondd meg szépen —- biztatja a tanító is. A fiúcska áll, áll a padban, de csak nem tudja, mi lesz belőle, ha kiserked a bajusza. . A tanító ösztökéli: — Mérnök, trak toros, vasutas ? — A gyereknek parázs lik a füle, de csak ennyit szűr ki foga között: — Nem tudom! — Ülj le hát, fiam. Majd megmondja o szomszédod. A szomszéd kisfiú is fel kapaszkodik a padban, töri a fejét né hány percig, végül kivágja: — Az le szek, ami Gyurkovics Géza! Az egyik kisfiú, Kovács Sándor azért méqis megmondja, mi lesz, ha megnő. Színész bizony! A gyerekek tanításon kívül — me séli a tanító — kídtúrműsort is gyak ran tanulnak. Például a nemzetközi nő nap tiszteletére rendezett ünnepélyen bemutatták „A számonkért kulák** cí mű jelenetet. De táncolnak, énekelnek és szavalnák is. Nyáron meg a szövet kezetnek segítünk. Erre az esztendőre is 1.500 brigádórát ajánlottunk fel. Miközben beszélgetünk, a hamvas gyerekarcok mosolyt ragyognak. És mo solyog a napsuoár is, amely beincselke dik az ablakon és megcirógatja az ipóly- viski kisdiákok haját. ILYENEK AZ IPOLYVISKI ASSZONYOK. Híre van az ipolyviski asszonyoknak. Nem népviseletük, sem főzési tudomá nyuk — bár abban is jelesek — keltet te hírüket, hanem hangyaszorgalmuk, ragaszkodásuk a röghöz, a munkában kiteljesedő honszeretetük mintázta a becsület szobrába őket. Őrtállói a szövetkezetnek, előremoz- gatói. S nem parancsra indulnak a föl dekre, hanem a munkavágy ösztökéli mindannyiukat, ami vérükbe ivódott. A szövetkezet tagjainak csaknem felét alkotják. S nem adatszerűén, hanem va lóságosan. Vállalják a munka nehezét is a férfiak oldalán, hiszen fegyvertár sul szegődtek melléjük. S nem keveseb bek azoknál, nem kisebbek, mert velük nőttek talpig emberré szándékban és becsületben, hitben és erélyben. S tavaszi vagy nyári hajnalokon a kakasszóra talpon teremnek és kisor jáznak ruganyosán a pitymallatba, ki sietnek a földekre. Aztán hajrá, fel a nemes vetélkedésre. Mesélik, hogy tavalyelőtt ősszel még amolyan kisebb harag is támadt a ve télkedésből. Történt, hogy a második mezei munkacsoport megelőzte az elsőt a kukoricatörésben. >— Most aztán mi leszünk első csoport —- kacagott Nyus- tin Lajosné s ki is tették az elsőségei jelző táblát. Az első csoportnak sem kellett egyéb. Megszorították a munkát s egy orrhosz- szal ismét megelőzték a másodikat. — Nahát, mégis csak elsők maradtunk — kuncogott Szabó Margit és a többiek harsány kacajra fakadtak. Talán qyongyözöbb volt a kacagás a szokottnál, mert a második csoport asz- szonyai megnehezteltek. Szorosra von ták ajkukat s úqy dolgoztak, hogy öröm volt nézni. Hát ilyenek az ipolyviski asszonyok. A versenyszellem tüze ma sem holt hamvába. Él és hódít, jobb munkára ösztökél. Az ipolyviski asszonyok meg ott csoportosulnak az élen és öröm,ük ragyogásba vonja a kitárulkozó életet. ÉS KIGYŰLX A VILLANY... Sokan még 'akkor sem hitték, ami kor tavasszal lefektették az oszlopokat:. — Nem lesz itt villany még öt év múlva sem! — mondogatták a hitetle nebbek. — Nagyobb a qondja a kerületnek, minthogy ilyen fikarcnyi kis falucská ba bekösse a villanyt. — Dehát a legelsők sorában jár a szövetkezet. Megígérték, — érveltek má sok. — Hajaj, ígéret, szép szó, — tromfol- tak rá a többiek. Szóval a bizakodók, meg a hitetlenek is. egyforma kíváncsisággal várták a villanyt. — Milyen más is a villany, mint ez a büdös petró — dohogtak minden lám- pagyujtáskor a kis házacskákban. — Aztán a rádió, az se kutya ám. A zenélő masina úgy elandalítja esténként az embert, hogy aludni sincs kedve. No, de a villany, az a fontos, mert anélkül rádió sincs ... Történt azonban egyszer, úqy kora nyárban, hogy kékzubbonyos vülanysze-
