Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 1. szám - Mózsi Ferenc: A komáromi pedagógiai iskola népi együttesének munkájából
A komáromi pedagógiai iskola rupi eijyHttcjCrtc|t A komáromi pedagógiai iskola népi együt tese immár elérkezett fennállásának negye dik évfordulójához. Négy év nem nagy idő, ha csupán hónapokkal és évekkel mérjük. A népi együttes elmúlt négy évére való vissza pillantás, a munka, a szereplés előtti iz galom, a siker és nem utolsó sorban a sok felmerülő probléma azonban egy egész év tizednyi időegységet is kitöltené. Az első év, amikor még a tánc és ének két különálló szakkör volt, amikor még mű sorfüzetekben kutattunk anyag után, a pró bálkozások éve volt. A második iskolai év „Balatoni majális“ című müsorszáma a népi együttes életében nagy lépést jelentett elő re. Ez a műsorszám tudatosította a szerep lőkben, hogy népi együttes olyan munkakö zösséget jelent, amely a népi előadóművé szét minden ágát — dal, zene, tánc, játék, költészet (vers, rigmus, mese) — egyaránt műveli. így egyesült a „Balatoni majális“ ha tására a tánc és énekszakkör, ének, tánc és zene-együttessé. A másik nagyjelentőségű eredménye e műsorszámnak a komáromi gimnázium ének, tánc és zene-együttesének további fejlődése szempontjából az volt, hogy egy időben, egy cselekmény keretén belül ará nyosan adott helyet az előadóművészét fő ágainak: az éneknek, a táncnak, a zené nek, a költészetnek és a játéknak. A „Tuli pános láda“ című műsorfüzetben kősóit ba latoni táncok, balatoni majális — nem te kintve tartalmi hiányosságait — olyan cse lekménykeretet állított össze az együttesek és. a nő együttesünk részére is, hogy azon belül az előadóművészét főágainak egységes megjelenését biztosította. Tehát a népi mű vészet hagyományainak megfelelő«! színjá tékszerű kereten belül fogtelt egybe dalt, táncot, zenét és költészetet. Együttesünk ezzel a műsorral szép sike reket ért el. Elsők lettünk a járási és ke rületi népi alkotó versenyeken. Szép sikerrel szerepeltünk a Csemadok országos közgyű lése alkalmából rendezett esten a brati- slavai „Nová Scéna“ színpadán és a vár színházban is. A siker további munkára serkentette az együttes tagjait. Falujárásaink alkalmával azt tapasztaltuk, hogy a közönségnek első sorban a népi játék azon jelenetei tetszettek a legjobban, amelyek a mi vidékünkön is ismertek. Elhatároztuk hát, hogy gyűjtő munkába kezdünk. Ebben a munkában a kö vetkező cél vezetett minket: Megmentem — erőnkhöz és lehetőségeinkhez mérten — Délszlovákia falvainak ősi dallamait, szoká sait, táncait. Elsősorban az úgynevezett al kalomhoz kötött dalok érdekeltek, pl. a fo nóházi együttléthez, népi gyermekjátékokhoz, a lakodalomhoz, a kalákához, vagy más al kalmakhoz kötött dalok. Kalákának nevezik azt a közös munkát, amelyet a szomszé dok, jóbarátok stb. együttesen végeznek el valakinek; az illető pedig ezt azzal viszo nozza, hogy más alkalmakkor, más számára rendezett kalákában maga is résztvesz. Izsán, Martoson nem sikerült ilyen dalokra akadni, de — a diákok állítása szerint — a Nyitra melletti Berencs, Zsér és Gerencsér községekben az ilyen dalok nyomai még él nek. Az alkalomhoz kötött szokások, dalok, tán cok közül a lakodalmasok a legkönnyebben hozzáférhetők. Ezért elsőnek két lakodalmas játék anyagát gyűjtöttük össze. Mindkettőt színjátékszerű keretben — „Izsai lakodalom" és „Martosi lakodalom“ címen, — dolgoztuk fel A lakodalomban az események jelenetről jelenetre következnek, a lakodalom régen kialakult szerkesztési szabályai szerint. Elő ször tehát megállapítottuk a játék jelenet rendjét és a gyűjtött anyagot ebbe illesz tettük bele. Ezzel a módszerrel akartuk el érni, hogy ne a népszokást másoljuk, hanem a népszokásokból eleven népművészetet ala kítsunk. A gyűjtött népdalok nagyrésze a. magyar népzene újabb típusú dallamai közül való. Csupán egy-két régi dallamot találtunk a fenti két faluban, de ezek sem ismeretlenek, hanem variánsai a már lejegyzett régi da loknak. Kétségtelen, hogy népi együttesünk ez- ideig a „Martosi tekodalom“-mal aratta leg nagyobb sikereit. Sikerrel szerepeltünk a Kassán rendezett Szlovákiai népművészeti alkotóversenyen. Bratislavában is nagy kö zönség-sikerünk volt. Azonban falujárásaink alkalmával ismét tanultunk, adtunk, de kap tunk is. Adtuk a környező falvak lakosságá nak a szórakozáson kívül azt, hogy a már- már feledésbe merülő lakodalmi szokások — amint azt diákjaink újságolták — szereplé seink hatására ismét „divatba“ jöttek. Népi együttesünk és a nép kapcsolatában tehát ugyanaz történt, ami alapjában az al kotó egyén és közönsége között mindig is
