Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 6. szám - Szabó Rezső: Hogyan?
előadást tartsanak. Az előadások jók, tudományos dolgozóink legjobbjai írják. A hiba az, hogy az előadók gyengék. Gyengék az előadók, mert egyrészt ér telmiségi dolgozóink egy része húzódik a népnevelői munkától, másrészt sok helyen a Csemadok helyi csoportok hú zódnak az értelmiségi dolgozók bevo násától. Amíg szövetkezeti tagjaink, mun kásaink munkaidejük után órákat, sőt tíz órákat áldoznak egy-egy előadásra való előkészülésre, — mely nékik vi szonylag több fáradságot okoz, mint egy értelmiségi dolgozónak, — addig járá saink és községeink értelmiségi dolgo zói nem hajlandók „faluzni**, jóllehet havonta csak egy előadást kellene tar- taniok. Tanítóink sem tették magukévá József Attila kiállását: „Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon taní tani!” A másik hiba az, hogy néhány Cse madok helyi csoport idegenkedik a ha ladó értelmiségnek a munkába való be vonásától. Valahogy félnek tőlük, tá voltartják magukat tőlük és távoltart ják őket maguktól, ahelyett, hogy ma guk közé fogadva tanulnának értelmisé gi dolgozóinktól és tanítanák őket Az értelmiségi dolgozókat rossz értelémben vett „kispolgároknak” tartják, jóllehet erre semmi okuk sincs. A Csemadok-helvicsoportok, járási és kerületi vezetőségek soraiban sokszor egyetlen kultúrmunkást, egyetlen értel miségi dolgozót sem találunk, — mert bár pártunk és kormányunk felelősség teljes helyekre állította értelmiségi dol gozóinkat, vagy a számunkra legdrágább kincsünknek, az ifjúságnak a nevelését bízta rájuk, — ők egyes csoportjaink szemében mégis „megbízhatatlanok”. A helyi viszonyoknak megfelelő jó előadás megválasztása, jó előadó kike resése — aki nem olvassa fel mechani kusan az előadást, hanem a helyi körül ményekhez alkalmazza, — és az idejé ben elvégzett jó propagádós és agitá- ciós munka előadói működésünket meny- nviségileg és minőségileg előre viheti és ennek kézzelfogható és lemérhető gazdasági, valamint az embernek új em berré nevelő eredménye nem maradhat és nem is marad el. • Népnevelő munkánk másik fő része a könyvvel végzett munka. Gondolok a könyv ismertetésére, megszerettetésére és terjesztésére. A Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó évenkint több mint 100-íéie könyvet több százezer példányszámban ad ki, .Magyarországról és legújabban a Szovjetunióból magyar nyelvű szépiro dalmi és szakkönyvek tízezreit kapjuk. Könyv tehát van. Ránk vár azonban az a feladat, hogy a könyvet minden em ber kezébe eljuttassuk, hogy a könyvet megszerettessük. Nem akarok jelszava kat és közmondásokat felsorolni a könyv fontosságáról, csupán egyet, ami egy tardoskeddi kultúrmunkás ajkán szüle tett egy verekedés utáni vizsgálat alkal mával: „Adjatok több könyvet, mert ahol kinyílik a könyv, ott becsukódik a bicska!” Itt fekszik előttem az asztalon a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó leg utóbbi kiadványa, tehetséges fiatal köl tőnknek, Gyurcsó Istvánnak „Anyám mosolyog” c. verseskötete. Vékony kis brosuraszerü könyvecske, fűzve. A könyv fogy, veszik. Megveszik, akik tudnak róla. De tud-e róla mindenki? Vagy legalább dolgozóink többsége? Vagy legalább csak azok, akiket érde kel a könyv, akiket érdekel a „cseh szlovákiai magyar irodalom harmadvi rágzása?”. Dehogy tud! Honnan tu<lná? Hol mél tatták ezt a könyvet úgy, ahogy kellett volna? Propagálta a Csehszlovákiai Ma gyar Könyvkiadó, a könyvterjesztő vál lalat? Megtalálható a kirakatokban, a járási és községi népkönyvtárakban? Nem! Megismertetni, terjeszteni, megszeret tetni a könyvet... A Csemadok Köz ponti Választmányának legutóbbi ülésén az elnökség beszámolója megállapította: „Keveset törődnek a Csemadok szervei azzal, hogy a könyvek dolgozóinkhoz jussanak. Hogy mennyire közönyösek egyes Csemadok funkcionáriusok a könyvterjesztéshez, arra szomorú példát szolgáltat a Csemadok ipolysági és lé vai járási konferenciája. Ezeken a kon ferenciákon a Szlovákiai Könyvterjesz tő Vállalat helyi kirendeltségei könyv kiállítást rendeztek. Ez szép volt, de az már nem volt szép, hogy a konfe rencia küldöttei nemcsak, hopy könyvet nem vásároltak, hanem figyelemre sem méltatták a könyvkiállítást Amíg a Csemadok funkcionáriusai így viszonyulnak az irodalomhoz, a könyv- terjesztés terén komolyabb eredmények re nem számíthatunk. Az említett je lenségek tehát köteleznek bennünket elsősorban is arra, hogy felvilágosító munkával tudatosítsuk a Csemadok tag-
