Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 5. szám - Gyurcsó István: Tíz éve gyógyul a fájdalom
emberi és kulturális lehetetlenségéit vádolja. „A német költészetet nem fejedelmi kegy te remtette és növelte“: ítél Schiller, a koro natanú. Hiteles tanú: Schiller edső mecénása a nép volt! A „Haramiák“ nyomtatási költ ségeit csak váltóval lehetett előteremteni és a kezességet káplárjának felesége vállal ta! A nép, a mindent megtartó és mindem vizsgáztató, nemzetmentő történelmi erő. Amikor Schiller a nemzetet alapozza: a né pért és a néphez szál. Az Orleánsi szűzben a szabadító népi erő dokumentál ódik. Teli Vil mosban a néspd egység szabadságharca: a nép egészség és becsület, mely nem áll az elnyomók pártjára: .„A nép saját szeren cséjének kovácsa, biztos érzékét nem té veszti meg semmiféle látszat.“ Schiller sza badságharca az emberséget és a népi egy séget egyszerre igenili. Lírája, vágya, léleg zése, ideálja és pátosza: a szabadság. Az „in tyrannos“ szcdgaságszürrtiefcő emberpeda gógia: „Semmi sem oly médtatflan az ember hez, mint önkényt szenvedni, mert ez ki semmi zi az embert. Aid ezt gyáván tűri, emberségét dobja el. A szolgaság lealacso nyít, de a szoigaielküség megvetést érde mel. Ezzel szemben, szolgai munka szolga- érzület nélküli nem szolgaság, hanem inkább erény, amikor alacsony sorban a megalázó állapotot az ellenkező meggyőződés ereje és tisztasága hatálytalanítja“. E szentenciára Franz Mehring, a nagy német marxista kritikus, bólinthatta az igent: .mintha itt minden sző a proletár osztályharcra lenne szabva.“ Schiller a szodgaJkényszer és szolgaleákű- ség mulasztója: az emberi méátósóg — az egyenlőség és szabadság — tudatosítója. Apja még a katonafogdosás professzionis tája volt: hercegi rabszolgakemeskedck kény szereszköze. A katonaanyag messze Ameri kában és más földrészeken pusztult, kapzsi pénzérdek parancsára. Az ember e viszony latban katonabarom volt: hajcsárok foglya és áldozata. Akkor egy tételben még csak 7000 emberről volt sző és egy briliáns volt a tét. Ma mindez gigantikus méretben is métlődik. Amerika ma újra német katona- anyagot igényel és toboroz és a bonni ál lamférfiak mindent elkövetnek', hogy a német atoffnrabszoigaságot realizálhassák. Atomháborút csak a legteljesebb emberte lenség síkján lehet vállalni, a parancs és engedelmesség ördögi machinációival. Az atomrabszodgaság a zsarnoki önkény és szol- galelkűség maximális kifejezése, egy nép, egy nemzet erkölcsi kinullázása. Az atomháború az ember teljes kisem- mizése. Informális zsarnokság igenlése és kiszolgáltatottsága. , Ez önkény szervezői, urai és üzérei, cinkosai és toborzői egy nemzetet vadítanak és kerítenek mindennél rettenetesebb szolgálatra. Egy nép, egy nemzet, itt és most az emberiség sorsát döntheti el! Ide Schiller kell: szava és pél dája, szíve, agya és embersége, nemzetet eszmélte tő, egységberántó tiltakozása — emberüzéreik, háborús uszító^ Irafcszoiga- kereskedők és rabszodgatartók ellen! Ide Schiller kell: felháborodásának, átkának, lá zadásának szoűgaáelkűséget oldó, zsarnok ságot laleplező világszava: „in tyrannos!“ Tíz éve gyógyul a fájdalom Tíz éve gyógyul a fájdalom! Tíz éve! A háború után, naplementék bronz bíborában, az ékes hajnalok sugarán; szerelmes szívű emberpárok hajladoznak mint telt kalászok. Telt kalászok már az emberek, s a vetések gyönge gyermekek. Tíz éve gyógyul a fájdalom! Kankalin bólint a kert alatt, udvarunk lila orgonáin mézet gyűjtöget a méh-csapat. Mézet, mert keserű tegnapunk, sok fáradt sebére akarunk gyógyírt rakni; laktatni éhünk, hogy erős legyen, friss a vérünk. Tíz éve gyógyul a fájdalom! A lelőtt vakolat sebhelyét jókedvű lányok gyógy Ugatták, sárral, mésszel is ikenegették. Virágot festettek a falra s a legény, ha nem is akarja befordul este a kis kapun; tíz éve gyógyul az én falum. Tíz éve gyógyul a fájdalom Édesapám riadt szívében. A békesség pihegve simul és megmozdul a kapanyélben. Vállára lendül, elindulnak, hetvenöt-évek bandukolnak nyomában föl a zsellérhegyre; — mennek, békésén beszélgetve. GYURCSÓ ISTVÁN.
