Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 5. szám - Tóth Tibor: Az író igaza (Gondolatok Fábry Zoltán "A gondolat igaza" című könyvéről
\l írd igaza Hitvallás és elkötelezettség az a három sző, amit Fábry Zoltán könyvének címlapjára írt. „A gondolat igaza“ — évezredek szei- lemvalőságának leszűrt lényege, vállalása annak az örökségnek, amely hely és idő kor- látain átnyúlva egybefog és erősít. És egyben tanúság is az írő igazáról, akinek életútja minden kaptatón és buktatón keresztül egye nesen és töretlenül vezet a célhoz, akinek szóban és tettben egy a mércéje s iránytűje: a gondolat igaza. Számvetés, számadás ez a könyv, a tegnap szeüemihagyományánafc vizsgálata a mai való ság tükrében. Ezt ügyeli a kultúra örökségé vel sáfárkodó írő, mert „ahol a ma és a ha gyomány találkozási pontján elfakul a tü körfelület, ott végzetesen hiányzik a felfogó és visszavetítő foncsor: az igazság“. És a legfőbb cél: továbbadni a mának a megőrzött kincseket, a tegnap és a távoli műit élő hagyományát. Megismertetni és megszerettetni azzal az ifjú nemzedékkel, amely túlzó magabiztossággal fordul el a múlttól, és elsősorban csak a maga hangját akarja hallani. Ez sem űj jelenség, és az író nem megrovással illeti, hanem bölcs figyel meztetéssel fordul a fiatalokhoz: „A huszas évek elején mi sem csináltuk másképp és csak késón, szinte elkésetten eszméltünk rá a felfedezésre: a múltemésztők, a hagyo- mánytagadök mindig ráfizetnek könnyelmű ségükre! A múlt: mellőzhetetlen nagykorúéi- tási tantárgy. Aki elhanyagolja, elszabotálja, a jövőt károsítja“. Nemzeti kultúránk nagyjainak hagyatéká val foglalkozik a kötet első ciklusa. Apácai Cseri János, Kisfaludy Károly, Kölcsey, Pető fi, Tóth Árpád, József Attila. Móricz Zsig- mond, Radnóti Miklós, Balázs Béla — ezek a nevek jelzik az író emlékezésének állomá sait. És —- bár külön írás nem szól róla — Ady Endre. Már a kötet elején Ady szavai val fordul az olvasóhoz Fábry: „Kell még Tegnapról hív tanú“ ... és a továbbiakban is mondanivalójának súlypontjait Ady-idézetek kel emeli ki. Tizenhat esztendő választja el egymástól a ciklus legrégibb és legújabb keletű írását. És ha — az író megállapította egymásutánt megváltoztatva — időbeli sorrendben olvas suk az egyes esszéket, az 1938-bán íródott Kölcsey-tanulmánytól kezdve az 1954-es Radnóti-megemlékezésig, még teljesebb és meg kapóbb képét jiapjuk Fábry következete sen emberi és egyenes írói magatartásának, emberségének. 1938-ban a Kölcsey-cent&n- nárium alkalmából így írt: „Ma a nacionalizmus álarcában a demagó gia üli diadalát. A mondvacsinált bátorság: a berlini terrorral, megfélemlítéssel, techni kával és propagandával hizlalt nyájbátorság. Erénynek, erkölcsnek, felelősségnek, tehát férfinek nincs ehhez semmi köze. Férfi és erény ma csak a világot és nemzetet rom lásba taszító fegyveres handabandázás ellen küzdhet. A fasizmus parancsuralma helyett szabadságért, a fajőrülettel felfokozott önzés helyett — az összemberíségért. A haladás ért!“ És 1954~:ben, Radnóti Miklós mártíriuirsáéra emlékezve ezeket a sorokat rója papírra: „A költészet: küldetéstudat. A vállalás, a kimondás erkölcsi tudata. Esztétikája: e ma gatartás szépsége — neheze. A vállalás pél damutatást követel, fcöretienséget, egyvona- lűságoí és tisztaságot. Kimondottuk a döntő szót: ember és művész tisztaságáról van sző, amely szikrázóan világít a fasizmus sötétjé ben. Az igazság: tisztaság, tisztító, megvilá gító folyamat. A vértanűság legfőbb kelléke a tisztaság, mely szinte vonzza a halálos ta núságtevést. Ez a tisztaság lesz aztán provo káló« az ellenőrök besüaiitását kiváltó döntő ok.“ Az író emberi és művészi crédőja ez, És érezzük, az, aki kimondta, a végső tanúságot vállaló következetességgel állt és áll szavai mögött, érezzük gondolatának élettől lüktető lényegét — az író igazát. József Attila szlovákiai emlékéről szól a kötet egyik legfigyelemreméltóbb írása. Azo kat az éveket idézi, amikor a viszonylag sza badabban lélegző szlovákiai magyar irodalom sajtószervei biztosítottak fórumot a magyar- országi proletáríróknak, baloldali költőknek, akiknek szavát elnémította a Horthy-rend- szer cenzúrája. Ennek a kornak leghitelesebb tanúja Fábry, a „stószi remete“, aki ebből a kis szlovákiai faluból irodalmi és kulturális centrumot teremtett, levelek keresztútját. Moszkvából, Budapestről, Berlinből és Párizs ból, Európa majd minden sarkából jöttek az üzenetek, kéziratok: Stósz válaszolt, továb bított és irodalmi nyilvánosságot biztosított. Rendszerint álnéven: „A telefonkönyvből böngésztünk neveket és szignáltuk cikkeiket és verseiket — a felismerhetetlenségig. Ha (Gondolatok Fábry Zoltán „A gondolat igaza” című könyvéről)
