Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 5. szám - Tóth Tibor: Az író igaza (Gondolatok Fábry Zoltán "A gondolat igaza" című könyvéről
ma Az Üt-at fellapozom, sokszor nem tudom, kit milyen név illet“ — írja Fábry. József Attila két verse is Az Üt-nak kül dött kéziratban maradt fenn. Az egyik, a „Kurucok beszélnek“ című, már napvüágot látott a MTA kritikai kiadásában, a másik pedig az egy alkalommal Szántó Judit emlí tette hexameteres vers, amelyről Fábry kö zöl most részletesebb adatokat- Sajnos, a vers szövegét nem tette közzé. Reméljük azonban, hogy József Attila e müvét hama rosan irodalmi közösségünk közös kincsévé teszi. Figyelemreméltók Fábry további közlései József Attila tervbevett stőszi üdüléséről. Straka Antal akkori budapesti csehszlovák sajtóattasé továbbította a meghívást, amely sajnos későn érkezett. A meghajszolt költő a stőszi fenyvesek helyett Balatonszárszót választotta... Á kultúra szerelmese Fábry Zoltán, min den írását fémjelzi mélyen izzó hitének mottója: „A szellem — erkölcs, a kultúra — igazság!“ Megkapóan domborodik ez ki a német kultúr hagyományról írott esszéiben. Bach zenéje, a Liebknechtet passióra ihlető, „szenvedésből született megváltó szabadság", Kant maximája „A csillagos ég felettem és az erkölcsi igazság bennem", Goethe, a világ irodalom legtökéletesebb egésze, akiről a felis merés döbbenetével kiáltja: „Dobd a szemétre Goethét, ha tudod, ha mered!“, Heinrich Mann, aki „két bajusz között“ — a vilmosi pök hendi válla és a hitleri suta szarpemacs kö zött — az emberiségért viaskodott és Tho mas Mann, aki „a barbarizmus tömegigenlé sével szemben kimondta a szellemnek elkö telezett ember vétóját“ — ők az érvek, ame lyekkel Fábry hitének igazságét bizonyítja. És Nietzsche, a hatalmi filozófia és a rabló lovag morál főpapja, akit a csalódás szemre hányó szavával illet: „Be megjártad, oh Za rathustra“, de nem felejti idézni egy szerény kis gondolatmorzsáját, amelynek mélyén — minden elmarasztalással szemben — ott lap pang a felmentés: „Minden, ami jő, könnyű, mint a pille, minden isteni könnyed lábak kal szökdel.“ A kultúra egy és csonki thatatlan: európai, emberi. És nem szakítható ki belőle egy pa ránya sem, bármennyire is kisajátították, bármennyi sarat is fröcsköltek rá azok, akik a barbár önkényuralom jelszavával szálltak harcba a szellem szabadsága ellen. A „kuh tűzvédelem“ egykori harcosa a nietzsche-d fi lozófia gondolatmolyos bundájából, amelyből királyi köpenyt szabtak Hitlernek, éppen a molyokat gyűjtögeti és őrzi meg féltő gonddal. De nincs felmentés Hitlernek, a fasizmus kultúrát likvidáló barbarizmusának. Villanó fénysugárként világítanak rá Fábry kúsaá kuífűrík'akségürík egy-egy szokás zára. A szellemhagyomány határtalanságában pa« rányi kis pontok, amiket a tömkelegből ki emel, mégis plasztikusan bontakozik ki előt tünk a részekben az egész. A francia szel lemiségnek öt írásával áldoz a kötetben — az életöröm pazarló jogán a középkor ellen lázadó Rabelais-ről, Rousseauról, az ember jóságának prófétájáról, Zaláról, az iszonyú veszélyről, a könyvek szerelmeséről és az esett kisemberek védőügyvédjéről, Anatole France-ról és Barbusse-ről, a békeharcosról. öt, látszólag találomra és elszigetelten kira gadott fárosz, mégis a fénynyalábok száza dok mezsgyéjén átnyúlva egységes és a tel jesség igényével fellépő ábrát tárnak elénk: az életigenlő, humanizmusában a fanatizmust tagadó, optimista és előrefelé törekvő fran cia szellemiség képét. Tovább lapozva a könyvet, a kultúrörokség nagy körképe újabb színfoltokkal bővül és gazdagodik. És olyan távolságokkal, amelyek megismerésére csak a közelmúlt nyitotta meg a szemünk. Csehovnak a társadalom lelkiismeretébe mardoső szavai a tanítókról, és Makarenko hőskölteménye — nem korok, világok választják el egymástól a két pólust és köztük és mellettük Gogol, Herzen, Koro- lenko, Gorkij, Tolsztoj. És Majakovszkij, a poézis és a forradalom egybecsendülése, a felelet, a magyarázat, az új realitás élménye. Majd a velünk egy hazában élő két testvér nép . szellemhagyománya tárulkozik elénk egy-egy gondolat-sugár nyomán: München halottja és áldozata, Karcsi Capak, Julius Fu čík halhatatlansága, akiben az önkényuralom az antifasizmus teljességét vitte vérpadra, a harmincas évek szlovákiai valóságának áb rázolója, Peter Jilemndcký és Peter Bezruč, a népe szimbólumaként a látható és láthatatlan kisemmizés ellen lázadó poéta. A szavak má gusai után a színek mániákusa: Van Gogh, a krumplisors festője. S a szertelenségében átfogó kompozíciót három vázlat teszi tel jessé. Axel Muntheról, a jó orvosról és a dél szerelmeséről, Agnes Smedleyröl, akinek sorsán — mint cseppben a tengert —- a for radalmi Kína igazságát, földbegyökerezett- ségét érezzük és Emerson amerikai tragé diájáról, a szellem ügyvédjének szószékéről döntő vádat emelve a költőit, igazságkere sőit megtagadó, a világuralmat hajszoló és világkatasztrófával kacérkodó amerikai élet forma eljeHí Szellemi életünk fontos eseménye és do kumentuma Fábry Zoltán könyve, .Kell még Tegnapról hív tanú“ — idézi bevezetőjében Ady szavait és lapról lapra tanúságot tesz: hagyományébresztő, kincses örökséget idéző tanúságot Nem a műit kísér teteit szóíon- gatja — társakat, barátokat állít mellénk, hogy hagyoményszegény szellemi életünket a gondolat örökkévaló igazával gazdagítsa. A kötetben Összegyűjtőit írások egésze híd és
