Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 1. szám - Kovács István: A magyar helyesírás módosításairól
A CSEMADOK KULTÚRPOLITIKAI FOLYÓIRATA 1955 Ha széjjelnézünk a napilapokban és a szaklapokban, ha hallgatjuk akár a szlovák, akár a magyar rádiót, szemünkbe tűnik, hogy napjainkban sokat em legetik a nyelvművelést és a helyesírást. Egy évvel ezelőtt jelent meg az új szlovák helyesírás, amely figyelembe veszi a szlovák nép politikai, gazdasági fejlődésével járó nagyarányú kulturális fellendülést, kulturális vívmányait és fokozódó művelődési vágyát. Egyszerűsítették a szlovák helyesírást, eltávolí tották merev, gyakorlati célokat nem szolgáló szabályait, könnyebbé és hozzáférhetőbbé tették a nép legszélesebb rétegei számára Tudjuk, hogy nagy gonddal és körültekintéssel, a széles néptömegek igényeit is kielégítően készítik elő a cseh helyesírás szabályait. Néhány év óta dolgoznak már a német helyes írás megreformálásán is az érdekelt népek, tehát a kelet- és nyugat-németor- szagi, az osztrák és a svájci németek. A javaslatokból kitűnik, hogy merész lé pésekkel próbálják a német helyesírást is a tömegekhez közelebb hozni; több teret engednek benne a mai kiejtésnek. Tervezik például a tz, a th z- és t-vel való helyettesítését, főnevek nagybetűvel való írásának megszüntetését, a ket tős alakok eltávolítását stb. A magyar helyesírással kapcsolatban is sok kívánalom merült föl az utóbbi években. Csak egy-kettőt említek meg közülük. Többen kívánták a ly betű el törlését és j-vel való helyettesítését a köznyelvi kiejtés szerint. Sokan idejét múlt, merev iskolai szabályoknak minősítették az ikes igék ragozására vonat kozó szabályokat, hivatkozva ismét a köznyelvi- használatra, amely ritkán, csak egyes esetekben tesz különbséget az örökségként tisztelt és védett ikes igera gozás és az iktelen igeragozás között. Gyakran tapasztalhattuk, hogy a leghi- vatottabbak sem tartották magukat kivétel nélkül a helyesírás szabályaihoz, például a könyvcímek írásában. Nem egyszer zavar mutatkozott az egybe- és különírás szabályainak alkalmazásában (magyarnyelvű — magyar nyelvű, szovjet alkotmány — szovjetalkotmány). Észrevehettük, hogy igen nehéz volt harcolnunk az éjtszaka, kevésbbé, lélekzik szavaknak a Helyesírás Szabályzat megkívánta írásmódjáért. Felsorolhatnánk még több, az 1950. évi Helyesírási Szabályzat keltette félreértést. Mindez gyors kulturális fejlődésünknek és nemzeti kultúránk közkinccsé tételének természetes következménye volt. Sztá lin elvtársnak a nyelv társadalmi szerepét és lényegét oly kitűnően megvilá gító cikkei után valamennyien szükségesnek, elkerülhetetlennek tartjuk a he lyesírás időnkénti egyszerűsítését, reformját. Sztálin elvtárs hangsúlyozta, hogy a nyelv az egész társadalmat, az egész közösséget szolgálja, hogy benne tükröződnek a gazdasági és politikai változások és a nyelvnek mindig hűen ki kell fejeznie korát, társadalmát. Erre törekszünk tehát akkor, amikor ma he lyesírási reformokról beszélünk, helyesírási egyszerűsítéseket hajtunk végre. Egészen más meggondolások vezetik ma a helyesírás megreformálásával fog lalkozó bizottságokat, mint a múltban. Régebben gátat vetettek a fejlődés ered ményei rögzítésének és hivatalos tudomásvételének a helyesírásban az aka démikus, több évig elhúzódó, helybenmozgó, kicsinyességeken megakadó viták. Az Akadémia osztályai nem tudtak egymással megegyezni még lényegtele nebb helyesírási reformjavaslatokban sem, részben presztízskérdésből, részben konzefvativizmusuk miatt. így húzódott pl. a cz-c vita majdnem 10Q évig. Irta: Kovács István A magyar helyesírás módosításairól január V. évfolyam 1. szám mm
