Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 4. szám - Rácz Olivér: Utóhang a Fáklya kassai vita-délutánjához / Krónika - Krónika
Jiróní f<A Utóhang a Fáklya kassai Vita-délutánjához Farsang utolsó vasárnap ján délután tartotta fo lyóiratunk a Csemadak he lyicsoportjának rendezésé ben Kassán, a magyar ipar- . iskola nagytermébe«, első irodalmi vita-délutánját. Kis Béla, a Csemadak kas sai kerülete alelnökének megnyitója és a kassai ze neiskola három növendéké nek színvonalas zeneszámai után Egri Viktor, a Fáklya szerkesztőbizottságának tagja az írók mai fokozott fele lősségéről, a folyóirat cél kitűzéseiről és feladatairól beszélt Hangsúlyozta, hogy mint dolgozó népünk egyik nevelőjének, kötelessége szen vedélyes harcosként segíteni népünknek az új társada lom kiépítésében és megmu tatni az új ember, a kiala kuló szocialista ember gaz dag érzésvilágát, társadal mi és magánéletének sok rétűségét, mindkettőt szét- szakíthatatlan egységben, fő emelte a Fáklya speciális feladatát is: megfigyelni né peink közös együttélésének problémáit és útmutató fe leletet adni a felvetett kér désekre. Kérésére, hogy az irodalmi délután résztve vői kritikájukkal mutassa nak rá a hibáira és tanácsa ikkal tegyék lehetővé szín vonalának emelését, tizen két rendkívül, tartalmas vi tafelszólalás hangzott el, amelyek, ha nem is elemez ték eléggé kimerítően la punk fogyatékosságait, fi gyelmeztették a hibákra és a jövőbeli teendők kiépítésére. Stein Jenő a múlt selejtes olvasmányait idézve ki emelte a Fáklya úttörő fela datát dolgozóink új ízlésé nek kialakításában. Olyan kultúrát terjesszen a folyó irat, amely távlatokat mu tat és olyan irodalmat ad jon, am|ely az élet szépsé geinek megőrzése mellett száll síkra. Simái Béla dr. a Csema dok kassai kerületének el nöke a Fáklyától azt kí vánja, hogy bővült keretek közt járuljon hozzá a szo cialista ember kialakításá hoz, foglalkoztassa minél jobban fiatal íróinkat és ku tassa fel, támogassa az új tehetségeket. Balogh Károly a nyelvművelési cikkek szá mának emelését kívánta, a népiesebb, közérthetőbb stí lus fontosságáról beszélt és a lap szerepéről, amelyet öntudatunk emelésében be tölt. Rednárik János kifogá solta, hogy a Fáklya nem foglalkozik a dolgozók ének és zenekultúrájával. Útmu tató szakcikkeket szeretne látni a lapban és arra int, hogy ne feledkezzünk meg a Bartók és Liszt-évfordu lókról, Kodály munkásságá ról. Balázs Endre, az ipari iskola hallgatója a lap kül sejét bírálta és kifogásolta, hogy a Fáklya nem buzdít ja kellő mértékben a fiata lokat. Több felszólaló, mint Ruzs- bartné, Ruzsbart és Gön- nertné, a helyes magyar beszédet megsegítő nyelvé szeti cikkeiket kíván, továb bá Kassát és vidékét is mertető írásokat. Vajda József, a Csemadok központjának kiküldötte a zenei szakcikkekkel kap csolatban megjegyezte, hogy talán még ebben at eszten dőben magyarnyelvű szak lap kerül kiadásra, amely segítségünkre lesz a külön leges szakkérdések elinté zésében.. Az irodalmi vita-délután Egri Viktor zárőszavaival fejeződött be. Az alábbiakban Rácz Oli vér, kassai tanárnak és író nak felszólalását közöljük,, amelyet Rácz elvtárs kéré sünkre kiegészített. Ami elhangzott és ami nem hangzott el. Ami elhangzott, tömör bizonyítéka an nak, hogy a Fáklya ismeri célját, ismeri ki tűzött útvonalát és isrr^eri olvasóit. Ami nem hangzott el, szemérmes beismerése an nak, hogy az olvasók nem ismerik a Fák lyát, illetve esek részleteiben ismerik. Is merik egyes rovatait, ismerik mindent át fogó és mindennel foglalkozni kívánó törek véseit, de nem ismerik mint tételes egy séget, sőt — vagy talán éppen ezért — to vábbi rovatokra, további területekre kiter jedő tartalomra lennének kíváncsiak. A szépirodalom kérdése nem véletlenül került tehát a vita középpontjába. Már csak azért sem, mert átalakuló társadalmunk egyik közismerten tünetszerű jelensége a szlovákiai magyar irodalom terén — és ez alól kevés kivétellel közíróink sem mente sek, — hogy szépirodalmat gyakorol ott, ahová tények és adatok kellenének és adat halmazt nyújt ott, ahol az irodaiam művé szi eszközeit kellene igényibe vennie. A szép- irodalom tartalmi jellege megváltozott, mert megváltozott az életforma, — és mert meg változott az életforma: megváltoztak az irodalmi igények. Gyökeresen megváltozott az író és az olvasó viszonya is.
