Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 4. szám - Mács József: Ősi bűn
Ilyen helyen meg nem vénül a lány, nem fonnyad el arcáról a fiatalság pírja, virága. De kettőt sem nagyon érdemes csinálni. Hiszen ha a magaforma há romholdas nem vigyázna az asszonyra, szétaprózódna a föld és ágrólszakadt, ki semmizett lenne minden gyerek. Az istállóból kilépve az arca, mint a zivatart megelőző mogorva felhőé. Fel kapja a fal mellől a zsétárt és kopog befelé. Be is nyitna, ha a bakter, aki kisbíró és harangozó is egy személyben, meg nem állítaná egy szóra. De az kiabál, hol öblös, hol egészen vékonyra szorított hangon. — Sándor te, várj egy minutára! — Mit akarsz? — de ezt inkább magának mondja, mint a kisbírónak, akiről azt tartja, hogy a búzájáért nem a sípjába fúj éjfélkor, hanem a dunnájába, annyira kitanulta a mesterségét. A bakter nem gondolva arra, min töpreng a gazda, foglalkozását megillető alázatossággal áll meg előtte. — A tiszteletes úr izeni, Sándor, hogy minisszinárus érkezett a faluba, oszt délután a falu népével beszélni akar. — Mi közöm nekem hozzá? — A tiszteletes úr azt is mondta, hogy a minisszinárus az egykéről elmél kedik a szent ige alapján. — Az meg mi az ördög ... — Isz ha tunnám! De a tiszteletes úr csak azt bízta rám, hogy ha a mi- nisszinárust meghallgatjuk, lesz gyerek kettő, három. — Értem. Szóval több gyereket követel az emberektől. — Úgy valahogy — mondja a kisbíró, akinek az asszonya csákolyan meddő, mint a felvégi Sulyok Ernő tehene. A kisbíró dolga végeztével nyitogatta a kiskapukat tovább. Varas Sándor meg a frissen hallott újsággal és előbbi gondjával betért a házba. Vetetlen ágy, víz- tócsás, kenyérmorzsás asztál, egy sereg elmosatlan edény fogadta. Melyikhez nyúljon előbb? Sokáig tétovázik és azután úgy dönt, hogy délig a határba nem megyen, rendet tesz a házban. Az ágy eligazítása nagyon kínos. Ezen sírta él utolsó perceiben a felesége, hogy gondját viselje a gyérekének. Beletúr a párnába és akárhol tapogat a puhaságban, mindenütt vért érez. Pedig nem véres ott semmi. Párna, dunna tiszta huzatot kapott. Tiszta a lepedő és ő mégis véresnek látja. Elsötétül vele a világ, mintha ez a nagy mindenséq összehúzná a szemét, — szédeleg. így jár reggelente, ha az ágy összevetésére sor kerül. A felesége előtte fek szik a párnát harapva, kezefejét csikarva és vérezve, vérezve. Hull a vére, hull este, hull éjfélkor, hull akkor is, ha ő keserűségében és tehetetlenségében a csillagos ég alatt tanyázik. Reggelig hull szegény Zsuzsó vére, mert mind a ketten azt akarták, hogy ne legyen második gyerek. A fogatlan Lázárné, a fia talasszonyok cimborája, a legügyesebbkezű vénség hullatta a felesége vérét. Két véka búzáért és egy hát kukoricáért. Mire az ágyat összeveti, erőtlenül rogy a székre. Elhessegeti magától a foly vást tudatába lopódzó gondolatot, feleséget, gyereket ölt. Hogy ő bűnös, cinkosa a jómódú, de soha semmit nem dolgozó öregasszonynak. Az edénymosogatás során omló könnyei felelgetnek az önmarcangoló vádra. A gyerek, a második semmit nem érezhetett, nem tudhatott még erről a nagy földi nyomorúságról, Dé ha tudott volna, akkor is megértette volna, hogy három hold földön sok Ín séget szenvedne el két gyerek. Az edények 'pattognak, csörögnek, mintha az érintés útján azokba háramlana át az ember bánata, szomorúsága. A seprő is úgy táncol a ház földjén, mint szél legyintésére a nyárfagaly. Delet harangoznak, mikorra végez a konyhával. Főtt étel csak vasárnap megszokott a házában. Hétköznap megjárja a kenyér is hagymával. Hús nagy ünnepen, szalonna meg csak éves vásáron szokásos; Nem ölt disznót; mióta egy tönkrement gazdától a földet megszerezte. Disznaját, összekuporgatott pén zecskéjét a földadó ette meg. Hiába, a természetes éhséget lével, kenyérbéllel, csillapíthatja az ember, a földéhséget semmivel se. Veszi a lapos és földszínű kenyeret, harapja vele a hagymát, amely édesíti is. marja is. büdösíti is a száját. Kint elült már a szélvihar, a zizzenő faleve lek megszokottan kopognák az ablakon, mint éji bogarak. Néha fennakadnak az ablakrésen és verdesik szárnyukat, akárcsak a fogságba ejtett lepkék.
