Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 4. szám - Veres János: Kultúrélet Rimaszombaton
Csokonai-év tiszteletére megrendezi első nyilvános szavalóestjét. Ez örvendetes lesz, mert az első lépést fogja jelenteni, melyet a múltban elszigetelt igazi irodaiont á dolgo zók szélesebb rétegei felé tesz. * * * Nyugodt szívvel lépünk ki a helyi csoport helyiségéből, mert meggyőződtünk róla, hogy a Csemadok jó kuítúrmunkát végez. S hisz- szük, hogy a helyi csoport a jövőben, nehéz ségeit leküzdve azon lesz, hogy munkáját tovább javítsa, hogy az emberi lelket, melyet akaratok vérteznek s nemes indulatok éltet nek és táplálnak, még gondosabban ápolja. * * * Ha egy rimaszombatival a város kultúr- életéről szólasz, nem lehelj hogy boldogan ne emlegesse a város közüzemeinek ének karát. S mert az együttes megérdemli, hogy az egész ország tudjon róla, megkísérlem én is bemutatni. A közüzemek klubhelyiségébe látogatunk el, ahol fellépése előtti utolsó összpróbáját tartja az énekkar. Az ízlésesen berendezett teremben éppen a Dalolva jár-kel együtte sünk című énekkari jelszót próbálják. Leá nyok, asszonyok és érceshangú férfiak ajká ról röppen a dal a karmesteri pálca lendü- lése szerint. A próba szünetében Gabonás Tiborhoz, az énekkar fiatal karnagyához, a helybeli ál lami zeneiskola igazgatójához fordulunk, mondjon néhány szót együttese munkájáról. Gabonás Tibor örömmel beszél az énekkar ról s beszélgetésünkbe belekapcsolódik az együttes vezetőségének elnöke is, Pekarcsik András, a közüzemek kultúrfelelőse. Megtudjuk, hogy az együttes 1953. máso dik felében alakult meg s kezdetben har minc tagja volt. A tagok gyalupadok, varró gépek mellől, iskolákból és különféle munka helyekről gyűltek egybe hetenként kétszer, hogy a késő esti órákba nyúló próbákon meg ismerkedjenek a tervezett műsorszámokkal. A közös cél lelkesítette őket, ezért nem éreztek fáradságot s ezért értek el rövid idő alatt rendkívüli eredményeket. — A rendszeres munka tulajdonképpen csak 1954. januárjában indult meg, — mond ja Gabonás Tibor — amikor sor került a szó lampróbákra és ekkor kezdődött meg a terv szerű hangképzés, amely rövid elméleti okta tással volt egybekötve. A karnagyra sok munka várt. hiszen az énekkar tagjainak többsége nem ismerte a kottát, de Gabonás Tibor komoly és nehéz munkáját nagy lelkesedéssel végezte. — Természetesen — folytatja — az együtt- éneklést és a színvonal biztosítását csak úgy lehetett elérni, hogy kezdetben a népdalok, egyszólamú dalok betanulásán volt a hang súly. Kitartó munkánk gyümölcse volt az el ső egész estét betöltő népdalest, valamint a február 26-án lezajlott hangverseny, amely nek műsorában már komoly teljesítményt követelő művek is szerepeltek. S hogy a karnagy és együttese alapos mun kát végeztek, azt fényesen bizonyította az említett hangverseny, melyet a volt megye ház nagytermében rendeztek meg, s Blahá- né városában, a terem aranycirádás falai kö zött egybegyűlt nagyszámú közönséget el bűvölte az énekkar teljesítménye. A karnagy elmondja, hogy az énekkar re pertoárja — az alakulástól eltelt rövid időt figyelembe véve — elég gazdag. Megtaláljuk a tanult darabok között Bartók, Kodály, Sza bolcsi, Bárdos több művét, Gárdonyi Mihály és Járdányi műveit, továbbá a Bogojai tánc dalokat, amelyekkel az énekkar eddigi legna gyobb sikerét érte el. A szlovák zeneirodaí- n t J. L. Bella, Schneider-Trnavsky és J. Lackner művei képviselik. F. Ilnyickij, H. L. Hassler müvei és J. Dowland madrigálja ta núskodnak a fejlődésről. 1954-ben 35 tagból állott az énekkar s a második helyet foglalta el a kerületi ver senyen. Ma ötven tagja van. Legjobb szóló énekesei: Vozári Ilona, Licskó Magdaléna, Horváth Júlia, Reicher Sándor, Kosina Jenő és Tóth Béla. — Az énekkar ebben az évben is megnyer te a járási kultúrversenyt — mondja Gabo nás Tibor — s a szakemberek véleménye szerint komoly eséllyel indul az 1955. évi ke rületi versenyen. A közeljövő tervei? Együt tesünk meglátogatja Szlovákia több kisebb es nagyobb helységét, mert célunk a népi kultúra szélesebb vonalon való terjesztése s a tömegeket közelebb kívánjuk hozni a ze neművészethez. „Dalolva könnyű az élet, az alkotás, előre lendít, ha harcra kelünk...“ mondja egy orosz dal szövege. Óhajunk, hogy az éneklő munkásleányoknak, s a férfiaknak aj káról mindig boldogan szálljon a dal, hogy könnyebb legyen az építés, az alkotás. Dalol janak a munkáról, szerelemről, szabadságról és békéről, lendítsen bennünket daluk előre, egészen a győzelemig. * * * „ ... tisztán süt a nap, meleg délután van, dologban az ember s a rétek hosszában hemzseg, mint a hangya ...“ írta egyik versében Tompa Mihály, a város szülötte. Most is szépen süt a nap, a közelgő tavasz üzen Rimaszombatnak. Az emberek most is dolgoznak a földeken s a házakban. De ha dalolnak, nem azért teszik, hogy fel tört tenyerük fájdalmán enyhítsenek, hanem abbeli örömükben, hogy szabadon élhetnek s hogy a jövő kitárt karral hívja őket, mint egy hűséges kedves. VERES JÁNOS
