Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1955 / 4. szám - Csontos Vilmos: Muhelyembe beszökött a fény - Csontos Vilmos: Anyám - Csontos Vilmos: Induljatok el vélem - Csontos Vilmos: Ha lombos fa lennék

Csontos Vilmos versei

Műhelyembe beszökött a fény

Anyám

A műhelyembe beszökött a fény,

Megállt a fűrész, gyalum elpihent.

— Te jöttél hozzám s rád pillantva én

Megismertem a fénylő idegent...

Radnóti Miklós, — mondtad a neved

És a gyalupad végére ültél

S beszélni kezdtél, — én szembe veled,

Csodáltam, ahogy bele révültél

Új holnapok derűs távlatába ...

S véled hevültem, — lángoló tüzed

Felgyújtott s belobogott a mába

S ébredt bennem is merész lendület!

A műhelyemben itt maradt a fény;

Csalogatónak itthagytad nyomát...

S azon indultam el dalolva én.

Látom mellettem végtelen sorát

Szabad népeknek, — s ahogy te hitted:

Fényed irányítja lépteinket!...

Életét is úgy kezdte, — mondja

Más gyerekét ölébe fogva.

— Cseléd volt már .tíz éves korba,...

Urak tányérját mosogatta,

A maradékot kanalazta.

Sírt a lelke, — dalolt az ajka...

Zsellér apjától örökölte

Jó kedvét, — de ha titkon könnye

Pergett: — az anyja járt mögötte___

Az a szomorú édesanya,

Kinek intés volt minden szava;

„Ne sírj, tűrj és még ne jöjj haza!”

S mikor haza jött, nagy lány volt már.:

Egy legény várta s tél utolján

Fordított egyet anyám sorsán ...

Egy év múlva már engem vártak.

— Bár csak sült krumplit vacsoráztak;

Boldogan adták a világnak ...

— Már unokája lép elébe,

Boldogság tükrözik szemébe ...

S csókot szór a nap ősz fejére ...

Induljatok el vélem

Lantomra már hangfogót nem teszek,

Hogy dalaimat hallják messzire.

S hogy az utamon bátrabban megyek;

Ne csodálkozzon azon senkise ...

Tőled búcsúzom koldus sors, — ragyog

Felém az élet bíbor reggele ...

Várnak rám új napfényes napok,

Hol begyógyul a tegnapok sebe ...

Induljatok el vélem, emberek!

Rongyos ruhátok vessétek le mind.

Nem ciháinak már dermesztő szelek,

És meggyógyulnák kínzott leikeink.

Vár a munka s emberséges élet!

A meleg s békés családi otthon.

S míg építünk újabb ezredévet;

Szívünkben a szabadság dobogjon!.

Ha lombos fa lennék

Ha lombos fa lennék,

Termő, terebélyes,

Pihenni hívnálak

Árnyékomba, édes.

Ágamról gyümölcsöt

Szórnák két kezedbe,

A tiéd lehetnék

Egész életedre...

Nem vagyok termő fa,

Lombtalan az ágam.

Dolgos két kezemmel

Állok a világban ...

— De érzem, lehetnék

Nagy fa, terebélyes,'

Néked gyümölcsöző,

— Ha akarnád, édes ...