Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 4. szám - Veres János: Kultúrélet Rimaszombaton
iszajev — Galics: Nem magánügy című vígjátékának jelenete a Csemadok rimaszombati helyi csoportja színjátszóinak előadásán. A képen Király Margit, Komlósi Zsolt és Drobka Ica JCHÍttiiéUt Abban az időben, amikor a vármegyeház termeiben még Móricz-regényekből 'kilépett figurák pöffészkedtek és uralkodtak, Rima szombat a zsírosfejű gazdagok kígyófészke volt. A kultúra hiába akarta volna meg hódítani ezt a várost, a sötétséget kedvelő és napfényt üldöző szellemi leprások kieb- rudalták volna. A dáridózó gazdagok igá jában kenyérgonddal viaskodó nép hiába áhította a művelődés édes borát, szomjú- hoznia kellett. A felszabadító hősök Rimaszombatnak is meghozták a fényt. Ma vidáman és szaba don lélegzik a megifjodott város s a kul túra kristályhabjai lemossák róla a múlt sötétség-foltjait. Gömör szívében újarcú emberek járnak, akik tudják, hogy övék a haza, ahol élnek, s tudják, hogy joguk van minden szépre, amit tőlük a múlt megta gadott ^ „Itt valahol, ott valahol... négy-öt ma gyar összehajol..— Adynak ezek a sza vai jutottak volna eszedbe, ha láttad volna azokat az embereket, akik 1949 májusában összejöttek, hogy lerakják a Csemadok he lyi csoportjának alapjait. De ezek az embe rek nem „esett arcú és szomorú fejekkel“ ültek az asztal körül, mint azok, akikről Ady énekelt, hanem csillogó szemmel és forrón dobogó szívvel. Tudták, itt az ideje, hogy a szocialista kultúra a városban meg szülessék s az ő feladatuk, hogy világra se gítsék. Azóta sok víz lefolyt a Rimán. S most erre a napra emlékezik Drobka Géza ke rületi népművészeti felelős, a helyi szín játszó csoport vezetője, aki egyike volt azoknak, akik azon a májusi napon a ma gyar dolgozók kultűregyesületét szervezni kezdték.
